Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tandori Dezső: ’S gyorsan, anyám? Mert nagyon sietek? Hova??’

Tandori Dezső portréja

’S gyorsan, anyám? Mert nagyon sietek? Hova??’ (Magyar)

Ezerkilencszázhetvenkettő február kilencedike, szerda délelőtt
kilenc óra harmincöt perc. (Dolgozzunk, ahol lehet, kerek számokkal.)
Miért izgatom fel magam, tíz perccel indulás előtt? Még tíz
percem van, itthon, és ha nem érzem is nyomban utána: tudom,
felizgat majd. Miért ülök le megírni ezt? (mit?) Természetesen
felteszem magamnak a kérdést. Mégis, leülök, megírom, remélem,
kész leszek kilenc óra negyvenötre. Szerencsére tízre hívtam a taxit.

Vagy mindezt talán nektek mondjam el gyorsan – a telefonba, nektek?
(Még van hét-nyolc percem itthon, és a beszélgetés mindig felizgat.
Feleslegesen felizgat. ’Csak azért hívtalak benneteket most, mert
mire hazajövök… neki akarok állni… Hát akkor búcsúzom,
átveszem…’ És átveszem egyikőtöket a másiktól, a telefon tulsó végén.)

Viszont gyakran felhívlak titeket, senki sem mondhatja…
És nem is mindig ilyen röviden, ahogy most módom lenne rá
(öt-hat perc). Jobb is, hogy leültem inkább… bár tudom, felizgat,
és talán a taxit is jobb lenne lemondani; az izgalom
jelei később ütköznek ki, hirtelen bizonytalanság fog el; és egyéb.

’Átveszlek’ titeket; ’átvesztek’; olykor a férfihang jelentkezik;
néha már-már az arcot látom, a hetvenhatéves
arcot, ahogy a lift tükrében, igen amikor a lift visz fel hozzátok
az ötödikre, ahogy ott látom az arcom, nemsokára harminchatévesen:
’Valaki elindult előttem ezen az úton, valaki, aki majdnem én vagyok,
és olyan nagyon nem én, ahogy csak lehet…’ (És az leszek.)

S olykor a női hang… (És itt valóban az életkorokra
kell csupaszítani a dolgot; kilenc óra negyvennégy.) Már negyvenötben,
mindjárt a háború után, levittetek nyaralni… A női hang
búcsúzott el tőlem; néztem ’utána’ a szerszámkamrából, a háziak
oda zártak, mert nem akartam egyedül lenni és sírtam.
Furcsa, hogy lassan én is annyi leszek, mint ő (Te) akkor,
kis túlzással harminchat éves. Furcsa, hogy azt az eső utáni nagyon zöld
(gondolom: kertet) mindenféle tíz percek kamraablakain át ma is látom.



KiadóFekete Sas Könyvkiadó
Az idézet forrásaTandori Dezső: A mennyezet és a padló

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap