Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tandori Dezső: Corsaro, Josefstadt

Tandori Dezső portréja

Corsaro, Josefstadt (Magyar)

’Sok mindent mondtam, ami nem volt úgy.
De amit nem mondok, az nem is lehet úgy.’
Ld. AZ ÚGY VOLT

Dublini ablakomban megjelenik egy ablakmosó.
Ezt a fém létra láttán kitalálom.
Fokról fokra tolja szét (ki a létrát),
Túlján, mint Witti határán túl semmiről nem lehet
Mondani semmit.

Némán nézem.
Szerencsére hamar elmegy.
Az ablakmosó.
Rákaptam a tévéközvetítésekre.
A vájdlingban áztathatom a lábam,
Ha fogadtam, jókor, irodán, Epsomra, Ascotra, akármi.

Dublin második legszélesebb folyójánál van egy iroda.
Az irodához közel egy híd.
Szemközt látszik a Mountjoy-börtön.
Fut egy ló, neve Montjoy.
Egy u-különbség, megteszem Montjoyt, nyerek.

Richard Quinn vitte, ő volt a zsokéja.
Azaz ’T’ Quinn.
Miért ’T’?
Teddy nem lehet stb.
A ’stb.’ a nagy pontosság igényének kifejezője.
Tényleg, miért ’T’?

Mögöttem felirat; Ouinnsworth.
Ez ott annyi kb., mint KÖZÉRT, Meinl, Billa etc.
Hát ez jól összejött. Nyert ’a Quinie’.
Elszívom kilencvenedik szál szimfóniámat, az eznapit.
Búcsú Dublintól.

A reptéren ír szurkolók.
Akhillesz-sisakok a fejeken, lóhere-alakúak,
Zöld-narancs-fehér színek.
Három trikó ratjam is, 40 fok a napon,
A három trikón fekete pulóver, halványkék farmerdzseki.

Ezek a királynő színei.
Egy csudaszép lányé, akibe beleszerettem.
Jó ég, 1975–76-ból a feleségem az!
Ezt a régi képet magammal hordom ezután.
Milyen szép nővel éltem.
És folyton csaknem megöltük egymást, minden ilyen.

Megalkottuk Szpéróékat, Dömiéket,
A királynő az én utazásaim engeldélyezője,
Történt egy s más.
Ami volt, nincs.
Ez a kép visszakerül – honnét, hova?
Ebbe a lányba vagyok szerelmes.
Magam se néztem őt akárhogy (ki honnét).

Ma talán én vagyok a jobb.
De azt el nem érem. Amilyen ő volt.
Szpéró is meghalt.
Ülök majd újra a Josefstadtban, egy templom falát nézem
Nagy hőségben.

Utána (soha nem iszom többé)
Beülök tonikra a Corsaróba.
Szpéróról tudnak már,
Elébem teszik majd a piros gyertyát,
Meggyújtják netán a piros gyertyát előttem
A korai délutánban.

Mint én, Szpéró halála óráján,
Öt évre rá,
Londonban, egy éjszaka, júniusban.
Másnap egy Éjszakai Műszak nevű apamén
Senki Sem Alhat nevű lova-fia nyert, nekem.
Én se aludtam (lásd piros mécsesem) akkor éjjel.

Most ezzel a csodaszép lánnyal fogom
Leterrorizálni őket.
Megmutatom fényképét.
Iszom három tonikot.
Lassan magamra maradok.
A tonik ivása lassul, a gyertyát megszokom.

Este, otthon, Bécs háztetőit nézve,
Előveszem a fényképet.
Még nem tudom, végigvetem magam az ágyon, nem vetem,
Szívom cigarettáim, a századiknál tartok majd.
Dublin után, Bécs után,
Ahogy a vonat elmarad, a repülőtér elmarad,
Cigaretta egy szál se.

A csodaszép lány, akkor tíz éve volt a feleségem,
Még nem tud róla semmit, hogy beleszerettem. Ma nincs itthon.
Nem sértődhet meg, hogy nem abba, aki ő ma. De belészerettem.
Pedig sokkal különb, úgy fest, ma, különbek vagyunk.
Minden minimalizálódik.

Ez, hogy hirtelen szerelmes vagyok, a maximum.
A minimalizált maximum?
Sok mindent mondtam, ami nem volt úgy. Ez rég volt.
Most tudjuk: amit nem mondunk, az nem is lehet úgy.
Most előveszem, nézem, nézem a képét. Fel fogom
Használni egy regényben.
Ott lesz ez a fotó.
Valaki szerelmes lesz belé újra,
Ebbe a lányba.
Aki tíz éve már a felesége volt akkor,
Aki a regény cselekménye szerint meghalt. Tragikusan.

Ülök a Josefstadtban, a Corsaro Trattoriában.
Ez a tonik maradt. Semmi tragédia.
Ettől senki senkit nem akarhat megölni. Meddő óra.
Ötvennégy kiló vagyok, öt rétegben megyek, árnyékban harminchat fok.
Csepp veríték se, de a lábam kiesik alólam,
Szédülök a gyengeségtől,
Aztán erőt veszek magamon,
Rágyútok,
Gondolok valamit, abba kapaszkodom.

Jegyzeteimet is fel kell dolgoznom még.
Az most elmaradt.
Tiszta haszon.
Hasznos, ha szerelmes vagy,
Avagy nem hasznos, megint több a teendőd,
Mint ha – szerelem híján – elintézted volna?
Nagyon rossz lesz magányosan, így, a Corsaróban.
Csak együtt lenne rosszabb, nevet majd az egykori csodaszép lány.



Az idézet forrásaPoetry international, Rotterdam, 1997

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap