Tarcsafalvi Albert: Ha egykor innen
Ha egykor innen (Magyar)Ha egykor innen elmegyek, Virágos völgyek, kék hegyek, Futó-csermely a bércz tövében S te székely csillag fönn az égen, Sirattok-e majd engemet?
Simítani az arcredőt, Még összejárom a mezőt, Somos-tetőt és Boncza dombját, S megcsókolom a nyárfa lombját A búgó gerlepár előtt.
A Szálason epret szedek, Hanem csupán egy-két szemet. Szegény asszony járása itt ez, Pár burgonyát s kis barna lisztet Árváinak innen szerez.
A pásztorgyerek fölkiált: Az új csapáson ki s mi járt? Csak odaszólok én is egyszer, S megkérdezem, hogy erre ment el, A Kajla, Szilaj és Virág?
A hogy a pásztor odaért, Megfogom kérges tenyerét, És tudj' Isten, sokáig tartom, Nem szólok, de beszél az arcom, Mert látom, látom, hogy megért.
Zörög alattam az avar: Ha mész, akkor indulj hamar, Ints gyorsan a pataknak, gallynak. Fülemile dalát se halljad Könny gyűl utána és sóhaj.
Hiszen a szót megfogadom, Tűnik a hegy, völgy és halom. S ha a felhők ott gyűlni kezdnek, Hát, tudja Isten, sírni kezdek Egy-egy borongó bús dalon.
|
FordításokNémetWenn einmal von hier Mucsi Antal Kérjen fordítást! |