extrém helyzetek (Magyar)
a futócipőmben szeretek bálba járni tudhattad volna plafonról angyalszárnyakon lógni csak úgy a semmibe lezuhanni képeidből eszkábált házi oltár előtt gyónni bűneimet lelked majd tested ujjammal etetni matatni semmidben lefutni nyúlcipőben a távot mely immár maratonivá nyúlt a delphoi jósnőnél[1] tüzet izzítani reinkarnációja vagyok a kolostorban évődő valamikori cédának írni születtem a magam gyönyörűségére
[1] Az ókori Görögország két legjelentősebb jósdája Zeuszé és Apollóné volt. Zeusz jósdája Dódónában, Apollóné Delphoiban állt. A két jóshely jóslási módszere csak technikailag különbözött, és természetesen Dódoónában Zeusztól, Delphoiban Apollóntól várták a választ a kérdésre. Delphoiban volt egy földhasadék, melynek közelében isteni sugallat szállta meg az embereket. A legenda szerint amint Apollón megküzdött a sárkánnyal (aminek Püthon volt a neve - azóta nevezik Apollónt Püthian Apollónnak), a hatalmas testet elnyelte a föld. A sárkány testének rothadásából keletkezett gőzök, gázok felszállnak a hasadékból, melynek hatására a jövendőmondó képes kapcsolatba lépni az istenek szférájával, és felteheti kérdéseit (a gáz valószínűleg kábító hatással rendelkezett). forrás: smsjosda.hu
Feltöltő | Répás Norbert |
Kiadó | AB-ART |
Az idézet forrása | Filmkockák visszafelé |
Könyvoldal (tól–ig) | 21-21 |
|
|
extrémne situácie (Szlovák)
rada chodievam na plesy v mojich teniskách mohol si vedieť zo stropu na anjelských krídlach len tak visieť do prázdnoty zrútiť sa pred oltárom zlátaným z tvojich obrázkov moje hriechy spovedať tvoju dušu potom tvoje telo mojimi prstami kŕmiť v ničote šmátrať narýchlo obutý zbehnúť trať ktorá už na maratón sa natiahla u veštkyni v Delfách[1] oheň žhaviť reinkarnáciou som v kláštore trápiacou sa niekdajšej pobehlici pre svoju slasť písať som sa narodila
[1] Delfská veštiareň bolo slávne pútnické miesto a veštiareň v Apolónovom chráme pri starogréckych Delfách, na južnom úbočí vrchu Parnas vo výške 533-600 m, najdôležitejšie kultické stredisko helénistickej doby, považované za stred sveta, nachádzal sa tu aj omfalos – „pupok sveta“. Pýthia bola starogrécka veštkyňa v chráme Apolóna v Delfách. Pri veštení Pýtia sedela na trojnožke a v najstarších dobách vyťahovala ako odpoveď na otázky, ktoré jej tlmočili kňazi, kamienky. V historickej dobe veštila v extáze, do ktorej upadala buď pôsobením omamných výparov vody z posvätného prameňa alebo žuvaním vavrínových listov. Kňazi zaznamenávali zvuky, ktoré Pýtia na ich otázky vyrážala, a zostavovali ich do odpovedí, spravidla dvojzmyslených (odtiaľ hovoriť ako Pýtia, t. j. nejasne). zdroj: wikipedia
|