Thurzó Lajos: Országúton

Csavargó, apró, vad szelek

görbe ágain a fáknak

tollas kis mohát

cibálnak...

Szomjjal a szívem felissza a tájnak

édesen csorduló friss borát:

a legüdébb ital az illat,

mely kígyózó út felett illan

s legdrágább remény a fény,

mely a vajas földek hátán villan...

Tág síkról intenek már

tekergő kis út-szalagok.

Csordultig telt pohár

a szívem s oly könnyen ballagok,

akár égi úton felhők,

vagy úgy lengek puhán,

mint hintás szélben,

ha száll

terhes szekérről

arany szalmaszál.