Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt,
Tar Lõrinc hogy pokolba bément volt,
Egy tüzes nyoszolyát õ látott volt,
Négy szeginél négy tüzes ember áll volt.
Szózatot ott Tar Lõrincnek adának,
Az nyoszolyát tartják Zsigmond királynak,
Érsek, püspek, két paraszturak voltanak,
Az négyember hamis urak voltanak.
Érsek az hamis dézmaért kárhozott,
Kancellárius levél-váltságáért kárhozott,
A két nemes úr dúlásért kárhozott,
Hamis vámszörzésért egyik kárhozott.
Nagy sok csodát Tar Lõrinc látott volt,
Egy tüzes kádferedõt ott látott volt,
Zsigmond császár hogy benne feredett volt
Mária király-leányával ott forgódik volt.
Sok párta nélkül való leányokat,
Szép menyecskéket és szép ruhásokat,
Kiknek Zsigmond megmérte köldekeket,
Hosszaságokat és õ szép tűgyeket.
Ezt császárnak Tar Lõrinc megmondá,
Ezt felelé: lészen arrol nagy gondja,
Mint az õ ágyát pokolból kiiktassa.
És hogy menyországra igazathassa.
Koronának egy kis ágát elrontá,
Tizenhárom várast õ elszakasztá,
Nyolcvanezer forintért zálagosítá,
Budán Szent Zsigmondot avval rakatá.
Belé kazdagságot, papokat szörze,
Jószágot nagy sokat oda engede,
Szent Zsigmondnak õ azt felnevezteté,
Hanemha ágyát avval kivethette.