Tompa Mihály: Ins Buch des Wanderers (A Vándor könyvébe Német nyelven)

Kit változó kép csalogat tovább,

S nagy messze földek tájain ragad,

Ki jársz hullámon, havas bérceken:

Megáldja Isten! vándor, utadat!

Eszedbe jusson, ha a vágy veled

Egy helyről másra nyugtalan siet:

Egész világé hogy mégsem lehetsz,

Egész világ nem lehet a tied!

S hogy lelked egykor lesz fáradt madár,

Előtte fény s zaj: fárasztó, unott;

A zajgó körből nyugalomba vágy,

Óhajtván csak egy bizalmas zugot.

Azért hatalmas, nagy népek között,

El ne felejtsd hazád és nemzeted!

Míg a világ azoknak birtoka:

Ennek mindene az, ha szereted!

Tekintsd meg a nagyok sírszobrait,

De őseidnek hamvát ne feledd...

Ne, a fényes, dús paloták miatt:

Az egyszerű kis szalmafedelet!

Wen die wechselnden Bilder locken weiter,

‘d steckt in den Ländern der weiten Gegend,

wer auf Wellen bewegt, verschneiter First:

Gott schütze dich! Wanderer, dein Leben.

Denk daran, wenn das Verlangen mit dir

ängstlich eilend von einem Ort zum will:

Dass du nicht zu der ganzen Welt gehörst,

und die ganze Welt gehört nicht nur dir!

‘d die Seele einmal müde Vogel wird,

dass Licht und Lärm: Ermüdend, gelangweilt;

aus dem lauten Kreis nur den Frieden will

eine vertraute Abgeschiedenheit.

Drum bei der mächtigen, großen Völker,

vergiss dein Land und deine Nation nicht!

Bis die, dass ganzen Welt besitzen:

Für dies ist alles das, wen du es liebst!

Schau dir die Gräber der Großen an,

doch vergiss nicht die Asche deiner Ahnen …

Nein, nicht wegen der reichen Paläste:

sondern die Strohdächer, d’ auf dich warten!