Tornay, András: Egyszer lesz olyan vers

Egyszer lesz olyan vers
melyben hirtelen elfogynak a szavak szóközök és betűk
lesz olyan vers amelyben az átkok áldássá lényegülnek
ahol minden gyom s hulladék gyémánttá nemesül
minden tisztaság illatba fordul
minden szándék szelíd szeretetet szül
 
addig csak zsengéket borítunk egymásra
de titokban legbelül már pengnek a húrok
ébredeznek a szendergő szimfóniák
születnek a sorok
készül már az a vers
eddig soha nem hallott szavakból szóközökből és betűkből
ma már titokban hallottam egy csendnyit belőle

Once there will be a poem
in which words spaces and letters fade
there will be a poem in which curses transfigure into blessings
where all weeds and rubbish are ennobled into diamonds
all turns into fragrance of purity 
all intentions bring forth gentle love
 
till then we only pour firstlings on each other  
but secretly the innermost strings are already being plucked
slumbering symphonies are awakening 
lines are being born 
that poem is already being written
made of unheard spaces and letters
today secretly I’ve heard a tiny moment of silence of it