Alkímia II (Magyar)
II. Leukózis Ami leszünk, annak vagyunk a múltja. Ez a mondat fehérebb,mint amit te ki tudnál keverni. Fehérsége tömör, első érintésre hideg és átláthatatlan. Anyaga titánium lehet, vagy cink-oxid, ahogy a kínaiak annó a megolvadt cinkgőzt ezer fokon elégetve tiszta fehér párát nyertek, majd lehűtötték. (Sokáig ez volt a legjobb festék, amivel a múló időt vásznon megidézték.) A fehér a színek piétája. A sötét felől világít a sötétbe. Vigasz és megtisztulás. Hattyút és galambot látsz, puha karácsonyokat, zászlót, abroszt, vendégszobákat. Cukrot, krétát, paranoiát és vakító ébredéseket. Rembrandt súlyos, fehér impastóját látod a fejek körül. Fehér lovat, győztes lovagot, lehulló keszkenőket. Regények üresen maradt lapjait. Mítoszok és álarcok mögül kilépő gipszangyalokat. Azt látod, hogy csak az a miénk, amit elveszítettünk. Nem tudod, kinek a keze van a dologban. Feltöltő | Fehér Illés |
Kiadó | Palatinus Budapest |
Az idézet forrása | A változás memóriája |
Megjelenés ideje | 2011. |
|
Alhemija II (Szerb)
II. Leukoza Prošlost smo onoga, što ćemo postati. Ova rečenica je više bela no što bi ti mešanjem uopšte stvoriti mogao. Njena belina je čvrsta, na prvi doticaj hladna i neprovidna. Njena materija možda je titan ili cink oksid, kako su kinezi nekada otopljene pare cinka žarenjem na hiljadu stupnjeva čistu paru dobili, pa ohladili. (Dugo najbolja boja je bila čime su prolaznost vremena na platno pozvali.) Belo je pijeta boja. Sa strane mraka svetli u mrak. Uteha je i pročišćenje. Labud i golub vidiš, meke božiće, zastavu, stolnjak, sobe za goste. Šećer, kredu, paranoju kao i zaslepljujuća buđenja. Oko glava Rembrantov težak, beo, reljefan namaz boja vidiš. Belog konja, pobedonosnog viteza, opadajuće maramice. Prazno ostavljene listove romana. Anđele od gipsa kako iza mitova i obrazina se pojavljuju. To vidiš da je samo ono naše, što smo izgubili. I ne znaš u tom ko je učestvovao.
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://feherilles.blogspot.rs/ |
|