Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Turczi István: Alhemija II (Alkímia II Szerb nyelven)

Turczi  István portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Alkímia II (Magyar)

II. Leukózis
 
Ami   leszünk, annak   vagyunk   a  múltja.   Ez  a  mondat
fehérebb,mint  amit te ki tudnál keverni. Fehérsége tömör,
első  érintésre hideg   és  átláthatatlan.  Anyaga  titánium
lehet,  vagy cink-oxid, ahogy a  kínaiak annó a megolvadt
cinkgőzt ezer fokon elégetve  tiszta  fehér  párát  nyertek,
majd lehűtötték. (Sokáig  ez volt a legjobb festék, amivel a
múló  időt vásznon megidézték.)  A fehér a színek piétája.
A  sötét felől világít  a  sötétbe.  Vigasz  és  megtisztulás.
Hattyút és galambot  látsz,  puha  karácsonyokat,  zászlót,
abroszt, vendégszobákat.  Cukrot,   krétát,   paranoiát  és
vakító ébredéseket. Rembrandt  súlyos,  fehér  impastóját
látod  a  fejek  körül.  Fehér  lovat, győztes lovagot, lehulló
keszkenőket.  Regények  üresen  maradt  lapjait.  Mítoszok
és  álarcok  mögül kilépő gipszangyalokat. Azt látod, hogy
csak  az a miénk,  amit elveszítettünk. Nem tudod, kinek a
keze van a dologban.



FeltöltőFehér Illés
KiadóPalatinus Budapest
Az idézet forrásaA változás memóriája
Megjelenés ideje

Alhemija II (Szerb)

II. Leukoza
 
Prošlost smo onoga, što ćemo postati. Ova rečenica je više
bela  no što  bi ti  mešanjem uopšte stvoriti mogao. Njena
belina je čvrsta, na prvi doticaj hladna i neprovidna. Njena
materija   možda  je  titan  ili  cink  oksid,  kako  su  kinezi
nekada otopljene pare cinka žarenjem na hiljadu stupnjeva
čistu  paru  dobili,  pa  ohladili. (Dugo najbolja boja je bila
čime  su  prolaznost  vremena na platno  pozvali.) Belo je
pijeta   boja.  Sa  strane  mraka  svetli u mrak.  Uteha je i
pročišćenje.  Labud  i  golub  vidiš,  meke božiće, zastavu,
stolnjak,  sobe  za   goste.   Šećer, kredu,  paranoju  kao i
zaslepljujuća  buđenja. Oko glava Rembrantov  težak, beo,
reljefan  namaz  boja  vidiš.  Belog  konja,  pobedonosnog
viteza,   opadajuće   maramice.  Prazno  ostavljene  listove
romana.  Anđele  od  gipsa  kako  iza  mitova i obrazina se
pojavljuju.  To vidiš da je samo ono naše, što smo izgubili.
I ne znaš u tom ko je učestvovao.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap