Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vörösmarty Mihály: Das schöne Mädchen (A szép leány Német nyelven)

Vörösmarty Mihály portréja

A szép leány (Magyar)

Hó, vagy hab, vagy csillag rémlik
     Ott a völgy ölén?
Nem, nem, más az: amit véltem,
     Csalfa tűnemény.

Hónak, habnak, és csillagnak
     Nincs fodor haja:
Szép lány fürdik a patakban
     S a szép lány haja.

Mily csábító mozdulattal
     Hajtja meg fejét,
Kis virágot tart kezében,
     Parti növevényt.

Játszva súg a szél fülébe
     Kedves titkokat,
Játszadozva hajt fejére
     Rezgő ágakat.

Ág ha volnék, meghajolnék
     Én is szívesen,
A szellővel rálehelnék
     Titkon, édesen.

Gyenge tagjait csókdossák
     Fürge halfiak;
Rá bámúlva meg-megáll és
     Nem zúg a patak.

Hajh! magam is beh megállnék,
     Volnék csak patak!
Vagy bár köztetek lebegnék,
     Boldog halfiak!

Kis hal lenni meg nem szűnném,
     Míg ő ott mulat,
Csókkal élnék, csókban lelném
     Szép halálomat.

Vagy mi ez? Hah hogy szemeim
     Így megcsaltanak!
Hozzá képest, ami szépnek
     Látszott, holt alak.

S mennyivel szebb más élőknél
     Árnyék képzete:
Annyival szebb árnyékánál
     Élő termete.

Mert csak képe termetének
     És árnyéka az,
Mely a vízben habnövésű
     Lányként hajladoz.

Ott a parton andalogva
     Fenn áll szebb maga:
Ő a szívnek, szerelemnek
     Tündér csillaga.

Pest, 1825



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Das schöne Mädchen (Német)

Ist es Schnee, ist's Stern, ist's Welle
Was dort glänzt im Thal?
Nein, nein, das nicht: was ich wähnte
Ist ein falscher Strahl.

Weder Schnee, noch Stern, noch Welle
Hat ein lockig Haar;
In dem Bach das Mädchen badet
Mit dem schönen Haar.

Mit welch reizender Bewegung
Sie das Haupt geneigt;
in der Hand hält sie ein Blümchen,
Dort am Strand erzeugt.

Süße Heimlichkeiten flüstert
Ihr in's Ohr der Wind;
Spielend beugt er Zitterzweige
Um ihr Haupt gelind.

Auch ich würde gern mich beugen
Wenn ein Zweig ich wär';
Heimlich mit dem Lüftchen hauchen,
Kosend um sie her.

Ihre zarten Glieder küssend
Schweben Fischchen nach;
Sie bestaunend weilet zögernd,
Rauschet nicht der Bach.

Ach wie würd' ich selber zögern,
Wäre ich der Bach!
Oder schwebt' ich mit euch sel'gen
Fischchen munter nach.

Wollte stets, so lang sie weilte,
Nur ein Fischchen seyn;
Lebt' vom Kusse, und im Kusse
Schlief' ich sterbend ein.

Doch was ist dies? wie die die Augen
Mich mit Trug umziehn!
Gegen Sie ist todtes Bildniss
Was mir schön erschien.

Wie die Lebenden Ihr Schatten
Reizvoll überstrahlt,
So viel schöner als ihr Schatten
Ist die Huldgestalt.

Denn nur Bild von ihrem Wesen
Und nur Schatten ist,
Was im Bach in Wellenformen
Mädchenähnlich fliesst.

Schöner steht Sie und in Schwermuth
Dort am Strande fern,
Sie, des Herzens und der Liebe
Feenhafter Stern.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.deutsche-liebeslyrik.de

minimap