Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Vörösmarty Mihály: La maljuna cigano (A vén cigány Eszperantó nyelven)

Vörösmarty Mihály portréja

A vén cigány (Magyar)

Húzd rá cigány, megittad az árát,
Ne lógasd a lábadat hiába;
Mit ér a gond kenyéren és vizen,
Tölts hozzá bort a rideg kupába.
Mindig igy volt e világi élet,
Egyszer fázott, másszor lánggal égett;
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Véred forrjon mint az örvény árja,
Rendüljön meg a velő agyadban,
Szemed égjen mint az üstökös láng,
Húrod zengjen vésznél szilajabban,
És keményen mint a jég verése,
Odalett az emberek vetése.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Tanulj dalt a zengő zivatartól,
Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl,
Fákat tép ki és hajókat tördel,
Életet fojt, vadat és embert öl;
Háború van most a nagy világban,
Isten sírja reszket a szent honban.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Kié volt ez elfojtott sohajtás,
Mi üvölt, sír e vad rohanatban,
Ki dörömböl az ég boltozatján,
Mi zokog mint malom a pokolban,
Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,
Vert hadak vagy vakmerő remények?
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot,
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Mintha ujra hallanók a pusztán
A lázadt ember vad keserveit,
Gyilkos testvér botja zuhanását,
S az első árvák sirbeszédeit,
A keselynek szárnya csattogását,
Prometheusz halhatatlan kínját.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

A vak csillag, ez a nyomoru föld
Hadd forogjon keserű levében,
S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől
Tisztuljon meg a vihar hevében,
És hadd jöjjön el Noé bárkája,
Mely egy uj világot zár magába.
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.

Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.

1854



La maljuna cigano (Eszperantó)

Hej, cigan', vi trinkis pagon, ludu!
Krurpendado vana havu finon!
Kial zorgi apud pan' kaj akvo,
En rigidan vazon verŝu vinon.
Viv' ĉi monda ĉiam tia estis:
Jen ĝi frostis, jen ĝi flame festis.
Ludu, eble baldaŭ mutos ton',
L' arĉ' taŭzita iĝos jam baston'.
Vin' en glaso kaj ĉagren' en koro.
Ludu do, ne ĝenu vin doloro.

Akvoturne via sang' ekbolu,
Tremu via cerb' en la kranio,
Kometflame brulu la okuloj,
Sonu kordoj, kvazaŭ ventokrio,
Krude, kiel hajlobat' subita:
Gren' do l' homoj estas detruita"
Ludu, eble baldaŭ mutos ton',
L' arĉ' taŭzita iĝos jam baston'.
Vin' en glaso kaj ĉagren' en koro.
Ludu do, ne ĝenu vin doloro.

Lernu kanton de l' tempesto muĝa,
Kiu veas, ĝemas, hurle bruas,
Viv-sufokas, murdas beston, homon,
Arbojn, ŝipojn ŝiras kaj detruas.
Jen, militas granda mondo nia,
En Sanktlando tremas tombo Dia.
Ludu, eble baldaŭ mutos ton',
L' arĉ' taŭzita iĝos jam baston'.
Vin' en glaso kaj ĉagren' en koro.
Ludu do, ne ĝenu vin doloro.

Kiu ĝemas surde, sufokvoĉe,
Hurlas en ĉi kur' sovaĝkolera,
Frapas pugne sur la firmamento,
Ploras, kiel muelil' infera?
Mens' freneza? Anĝelfal'? Korkrevoj?
Trup' venkita, aŭ ĥimeraj revoj?
Ludu, eble baldaŭ mutos ton',
L' arĉ' taŭzita iĝos jam baston'.
Vin' en glaso kaj ĉagren' en koro.
Luda do, ne ĝenu vin doloro.

En dezerto kvazaŭ ni reaŭdus
Ribelanton kun sovaĝaj vortoj,
Bastonfrapon de l' fratmortiganto,
Tomboplendon de l' unuaj orfoj,
Flugilmuĝon de l' vultur' ve-porta,
Prometeon sub tortur' senmorta.
Ludu, eble baldaŭ mutos ton',
L' arĉ' taŭzita iĝos jam baston'.
Vin' en glaso kaj ĉagren' en koro.
Ludu do, ne ĝenu vin doloro.

Stelo blinda, ĉi mizera tero
Turnu sin en sia suk' amara,
Kaj de krimoj, malpuraĵ', ĥimeroj
Ĝi puriĝu en tempest' barbara.
La arkeo venu sur la ondo:
Bark' de Noah, kun la nova mondo.
Ludu, eble baldaŭ mutos ton',
L' arĉ' taŭzita iĝos jam baston'.
Vin' en glaso kaj ĉagren' en koro.
Ludu do, ne ĝenu vin doloro.

Ludu! Tamen, ne! Ripozu kordoj!
Estos iam fest' en mondovaloj,
Se laciĝis la tempest-kolero,
La kverel' elsangis en bataloj,
Tiam sonu ardaj melodioj,
Entuziasme, por plezur' de dioj,
Arĉon tiam kaptu via man',
Sereniĝu nuba frunt', cigan'!
De ĝojvino plenu via kono,
Ludu, vin ne ĝenu monddoloro!



FeltöltőKárpáti Göttler László Antal
Az idézet forrásaHungara Antologio
Könyvoldal (tól–ig)70-71

minimap