Vörösmarty Mihály: Young Pete (Petike Angol nyelven)

Bús mogorván ül Petike,
Ha ha ha!
Péter és bú! a mennykőbe,
Mi baja?
Anyja kémli hű szemekkel -
Jó öreg!
Azt gondolja, fiacskája
Tán beteg.
"Kell galuska, Peti fiam,
Eszel-e?"
"Dehogy eszem, dehogy eszem,
Ki vele."
"Kell bor, édes szép fiacskám,
Iszol-e?"
"Dehogy iszom, dehogy iszom,
El vele."
"Kell-e sarkantyú csizmádra,
Petikém!
Kalpagodra toll s mentédre
Rókaprém?"
"Mit nekem toll, mit nekem prém,
Sarkantyú!
Ha szivemben, mint a róka,
Rág a bú!"
"Kell-e könyv, a szomszéd könyve,
Biblia?"
"Mit nekem könyv, a beszéd mind
Szó fia.
Egy barátom van nekem csak,
A halál;
Az, tudom, hogy innen-onnan
Lekaszál."
"Az egekre! Peti fiam,
Meg ne halj:
Annyi benned a sohajtás,
Mint a raj.
Átidézzem tán Juliskát?
Láthatnád?"
Szól mogorván Péter úrfi:
"Hol van hát?"

Ármány-adta Péterkéje!
Még mi nem volt a bibéje!
Sem kalapja, sem mentéje,
Sem a sarkantyú zenéje,
Nem kell neki róka málja,
Sem a szomszéd bibliája;
Nem kell neki bor, galuska,
De bezzeg kell a Juliska,
Bár negédes és hamiska,
De vidor, szép és piroska.
Sem ehetnék, sem ihatnék,
Csak Julcsával nyájaskodnék.

"Ej Petikém, szép fiam, hát
Ez a baj!
Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj
S meg ne halj.
Most takarodj iskolába,
Rosz fiú!
Meg ne lássam, hogy pityergesz.
Félre bú!
Iskolában a Juliskát
Elfeledd:
Isten éltet, tíz év mulva
Elvehet'd."

1841

Look at Peter: sad and glum,
grim, grim, grim...
Grief and Peter? Hey, by gum
what's wrong with him?
Tearful are his mother's eyes
looking on:
"Are you ill, perhaps?" she sighs
"Pete, my son?"
"Have some dumplings, darling Pete,
from this tray."
"Nothing, nothing will I eat,
go away!"
"Then you'd like some wine, I think,
red and sweet?"
"Nothing, nothing will I drink,"
answers Pete.
"For your collar, fox's fur,
feathers for your hat?
For your boots, new shiny spurs,
how is that?"
"No, no spurs, no fancy frocks,
nothing smart!
Sorrow, like a stealthy fox,
chews my heart."
"Here, this Bible is for you,
don't be sore!"
"Books are empty and untrue,
nothing more!
Death alone remains my own
faithful friend -
he will come to mow me down
in the end."
"God have mercy! Dearest Pete
do not die!
How a mother's heart does bleed
when you sigh!
How'd be Jill for company?
Shall I ask her o'er?"
"What," demands Pete sullenly,
"are we waiting for?"

"Ah, so this was eating him
just imagine that!
Coats and furs are not his whim
nor a feathered hat!
He hates the music of the spurs
he won't eat his fill,
the neighbour's Bible, too, he spurns,
all he wants is Jill!
Jill is roguish and demure,
the merry pretty Miss!
Pete's desire for food is poor,
but he wants a kiss!

Well, my Peter, is that all,
is it, son?
I will see that you grow tall
and live on.
Stop behaving like a dunce,
stop that sniff and bleat,
and be off to school at once,
naughty Pete!
Wait ten years, and banish Jill
from your head;
then, please God, if all goes well,
you may wed!"