Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vörösmarty Mihály: Opprop (Szózat Norvég nyelven)

Vörösmarty Mihály portréja

Szózat (Magyar)

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszú harc alatt.

És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
"Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.

S a sírt, hol nemzet süllyed el,
Népek veszik körül,
S az ember millióinak
Szemében gyászkönny ül.

Légy híve rendületlenül
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivül
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

1836



Az idézet forrásahttps://mek.oszk.hu

Opprop (Norvég)

Vis trofasthet urokkelig 
mot landet ditt, magyar! 
Det var din vugge, blir din grav, 
ditt vern det er og var. 

Den hele jord er ikke din. 
I lykke som i nød 
er her ditt mål for dåd og drøm, 
ditt land i liv og død. 

Her er din jord, som titt ble rød 
av blod fra fedres sår. 
Til den ble knyttet dyre navn 
igjennom tusen år.  

Her lød det alt i Arpáds tid: 
Vær fryktløs- kjemp og våk! 
Her sprengte Hunyads høvdingarm 
med kraft vårt trelldomsåk. 

O Frihet! Høyt ble båret her 
din fane, vætt i blod; 
her kjempet våre beste menn 
og segnet, der den stod

Tross alt vår fedrejord har sett 
av smerte, blod og brann: 
enn lever, bøyd, men ikke brutt, 
et folk i dette land. 

O verden, lytt til folkets rop: 
De lange seklers nød, 
de tusen år, de krever alt. 
Det gjelder liv og død! 

Umulig at så mange liv 
er gitt forgjeves hen- 
at ikke slik en tåresæd 
skal bære frukt igjen. 

Umulig at slik kraft og ånd, 
slik vilje som er vår, 
skal tynes i en håpløs kamp 
mot evig onde kår. 

En bedre dag skal gry en gang. 
Den lever denne stund 
i hjertets attrå, bønnens ord 
på millioners munn. 

Men er oss annen lagnad lagt, 
da kommer dødens dag, 
da blir vårt hele land en grav. 
Da står det siste slag. 

Og der vi stred vår slutt-kamp ut 
og viste døden tross, 
skal verden sanne det, og se- 
og sørge over oss. 

Mot landet ditt urokkelig 
vær trofast, o magyar! 
Det gir deg liv- og faller du, 
sitt barn i fang det tar.

Den hele jord er ikke din. 
I lykke som i nød 
er her ditt mål for dåd og drøm, 
ditt land i liv og død! 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nufo.no/content

minimap