Vados Anna: Sakk

Tíz éve nincs egymáshoz szavunk.
Mielőtt észreveszem, megint
felállítasz a sakktáblára.
Itt nincsenek győztesek,
csak felborult lovak.
És egy király, amivel nem lehet lépni.

Nem tudom elviselni a megőszült hajad.
A szitálást, ami belőled hullik.
Megtartani a benned
ki-be lobogó lelket.

Lépéseimet tőled tanultam.
Gyengeségem, hogy túl hevesen játszom,
indulatból,
a lassú stratégával szemben
nincs esélyem.
Fegyverem a meglepetés.
Barázdák nélkül az arcod.

Engedted befelé szivárogni
a nyirkos sötétet,
ami kikezdi a fogak fehérjét.

Függelék:
Hagyjuk a sakkot, arról beszéljünk, mi értelme
kibékülni egy ravatalozóban,
ha nem fogunk ugyanígy találkozni
a neonfények alatt, ahol mirelit borsók
közt válogatok,
vagy egy szökőkútnál, vagy a benzinkúton,
ahol emberek szoktak találkozni,
olyan emberek, akik el tudják viselni
a neont, a napot,
akik nem húzzák magukra a gyászukat,
mint egy követ.
A felborult lovak felállnak.

Ten years we do not have words for each other.
Before I realize, yet again
You put me on the chessboard.
There are no winners here,
Only knights toppled down.
And a king that you cannot move with. I can’t stand your hair turned white.
The drizzle pouring from you.
Keep the spirit in you
That is blazing in and out.

I learned my moves from you.
My weakness is that I play too sharp
From anger
Against a slow strategy
I have no chance.
My weapon is surprise
Your face without wrinkles.

You have let 
The damp darkness
Seep inside
That ruins the whiteness of the teeth.
Appendix:
Let’s leave chess and talk about what’s the point of Making up in a lich-house,
If we are not to meet the same way
Under neon lights where I’m choosing
Frozen peas,
Or by a fountain, or at the gas station,
Where people usually meet
Those who can stand
Neon, the daylight
People that don’t
Pull their griefs over themselves
Like a stone.
The turned up knights stand up.