Vajdics Anikó: Lélegezz

Ügyetlenül rejtőzködsz.
Mintha valaki rád parancsolt
volna, hogy olvadj egybe a tájjal.
Mi elől menekülsz? Félrerajzolt
magányodat nem takarja több,
mint Ádám szégyenét a falevél.
Álnév. Álélet. Állélek. Álhalál.
Valaki helyetted beszél. Hány
réteget kell lebontanod magadról,
mire rátalálsz? Ne gyere közénk,
zúgják reggelente a fák, amíg
gyökeret nem eresztesz, nem
ismerünk. Keress tovább.
És lélegezz. Ki hitette el
veled, hogy nem élsz?

Nespretno se skrivaš.
Kao da ti je neko naredio
da se sa okolišom stopiš.
Od čega bežiš? Tvoju nakrivo
crtanu samoću ne pokriva više
no list Adamove sramote.
Lažno ime i život. Lažna duša i smrt.
Neko mesto tebe govori. Koliko
slojeva trebaš skinuti dok
sebe nađeš? Nemoj među nas
doći, šušte ujutro stabla,
dok ne pustiš korenje ne
poznajemo te. Traži dalje.
I diši. Zbog koga si
poverovao da ne živiš?