Ügyeletben (Magyar)
De szép békésen hull a hó! A bundám fűtött léghajó; úszunk a hófelhők között... Ott lenn fehér, halk este lett... A híd virraszt a víz felett. Sötétek mind az ablakok. Ásít az este. Hallgatok... Ott messze ittasan dalol, s dülöng haza egy agglegény. Otthon vígan motyog szegény: - De szép vagy árva otthonom! Te kedves ágy, ne vedd zokon, hogy így ruhástul rád dűlök! Egy kis dohányt még elszívok... szívok... hogy ring... a táj... inog... - A részeg alszik. Álma szép; mit bánja hát, hogy háza ég?! Utolsót, szépet álmodik. Ő alszik... Én nem alhatom. Az éj szemét nézem vakon;
És nő a képzeletvetés, míg föl nem ráz a csöngetés: - Halló... tüzünk van... dolgozunk... egy E sugár és nyolc személy... van egy halott... nem, már nem élt. - Ágyában tört reá a vég. Lehet, hogy egy szivarkavég és ittasság a tűz oka. Nincs rá tanúnk: ő nem beszél, elfújta már mécsét a szél. Milyen békésen hull a hó, pedig sok árva földlakót most pusztulás lebeg körül... Mi őrködünk, de - emberek - ti is mindig ügyeljetek! De szép békésen hull a hó! A bundám fűtött léghajó; úszunk a hófelhők között... Utunkat nem zavarja gát, - békés, nyugodt jó éjszakát! Feltöltő | Varga Zsolt |
Kiadó | Irodalmi Rádió |
Az idézet forrása | https://mek.oszk.hu/03400/03487 |
|
|