Add, hogy lásson (Magyar)
Ül kint egy ócska lócán; ölébe ejtve vézna karja, deres fejét emelve tartja, s néz, mintha látna. Majd ócska ókulárét biggyeszt orrára fényre várva, de lám továbbra is éjbe zárva néz, mintha látna. Végül kezét riadtan kinyújtva várja, kéri, hívja a napsugárt (őt nem vakítja), néz, mintha látna; de csak melegjét érzi... Míg él, vak ő, szorongva sejti, kezét ismét ölébe ejti, s fejét lehajtva sötét világba réved... De lám, reménye újraéled: szentolvasót szorít kezébe, imába mélyed. Kérését ó nagy Isten hallgasd meg, oly esengve kéri: világod fényeskedjék néki most és örökké! Feltöltő | Varga Zsolt |
Kiadó | Irodalmi Rádió |
Az idézet forrása | https://mek.oszk.hu/03400/03487 |
|
|