Karácsonyi melegre vágyom (Magyar)
Anyám fogoly volt, családja, s így a munka foglya. Rab volt apám is, sorsát magába zárva hordta; és mindahányan hidegben, néha lelki fagyban fázlódva éltünk. Nyomornak volt a foglya gyakran egész családunk, de volt egy szent, egy gazdag éje minden zord évnek... Így este hat tájt, hatvan éve, már szólt a csengő, hívott a gyertyafény s a Kisded, mindannyiunknak készítve égi s földi kincset. Bejött apám is, kemény magánya gondját űzve, enyhülve kántált, anyám eközben tett a tűzre, ő is dalolt, majd harsant a kis családi kórus: „Mennyből az angyal...”
Angyalt nem, ámde jó patrónust küldött a Jézus, csomagja telve minden jóval, gazdára lelt mind. Apám, ki szűken élt a szóval, azt mondta, jól van; anyám meg böjtöt űzve szelte a szent kalácsot sok éhes szájnak, sok szeletre... Koccant az ablak: egy kóbor eb, fejét üvegre szorítva bámult a házban égő kis tüzekre, ő is melegre s meleg szívű gazdára vágyott; sóvár szemében szobánk az áldott kánaán volt. Feltöltő | Varga Zsolt |
Kiadó | Irodalmi Rádió |
Az idézet forrása | https://mek.oszk.hu/03400/03487 |
|
|