Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Varsányi Gyula: Sphinx

Sphinx (Magyar)

Előttem állsz örökké, bájos asszony,

Reám ragyogsz, mint túlvilági kép;

Szép arczod, hogy belőlem dalt fakaszszon,

Mesésen, bűvölőn elémbe lép.

 

Idegen voltál sóvárgó szivemnek,

Melletted szomorún haladtam el,

Nem sejtve titkait e drága mennynek,

Mely üdvével csak értem esdekel.

 

Idegen voltál sóvárgó szivemhez,

Mig eljött a valódi pillanat,

Lepattant bűvös szómra a rideg fesz

S én is feledtem fájó multamat.

 

Megnyílt előttem, sphinx, tündöklő lényed,

S imába olvadt gyászos lelkem is;

Mert téged oly sokáig meg nem érlelt,

Borús múlttal sujtá a nemezis.

 

De végre megvagy, hajlasz esdő szómra

S enyém vagy, másé nem lehetsz soha!

Lelked sugárit csak lelkemre, szórja,

Arczomra hull csak ajkad mosolya!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaA Hét
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap