Vas István: Képlet

Ha most találkoznánk, egy napra csak,
Már pontosan tudnók, mit kell csinálni.
Már nem volnának itt fölösleges szavak:
Lemúltak a volt élet álvitái,
A sértődés, a becsvágy, a háló, melyben éltünk.
Fölösleges harc volt, reménytelen.
Mit számítana már a győzelem?
De fájni tud ma is a vereségünk.

Ha most találkoznánk, egy napra csak,
Már tudnánk pontosan. Csak egy találkozásra!
Nem volnának fölösleges szavak,
Ha egyszer eljönnél. Hiába kérlek.
Ami belőlünk megmaradt,
Csak mint a minden dolgok fizikája,
Csak mint a mozgás, az anyag:
Valami algebrai kivonat,
Egy clmúlhatatlan érvényű képlet.

If we only could meet for a single day,
We'd know exactly what action's required.
There would be no more needless words to say:
Sophistries of past life, they had all expired,
Those insults, ambitions: that net in which we lay.
Hopeless was that battle, need for it was none.
Would it matter now, if back then we had won?
Yet pain of that defeat we still can feel today.
 
If we only could be meeting for a day,
We'd know by now exactly.  After meeting once!
There'd be no more needless words to say,
If you'd only come once. I’m asking you in vain.
That part of us which still remains,
Is but like the physics of everything,
Like matter, motion's falls and gains,
An extraction - algebraic -
A formula that's valid ever on.