Vitkovics Mihály: Füredi pásztor dala

Hej, juhász bojtár, hol a juh;

Mért vagy te olyan szomorú? -

Balaton mellett, ott a juh,

Engemet öldös egy nagy bú.

Nem ettem s ittam én még ma,

Itt fekszem dülve, mint a fa;

Lenyugszik a nap az égen,

Engemet itt hagy inségben.

Megesett rajtam, s fáj nekem,

Nem szeret engem a szépem;

Hasztalan fúvom furulyám,

Nem hallja, nem néz ő én rám.

Fris tejet adtam, bárányt is

Én neki, teljes boglárt is;

Tőle nem szántam semmimet,

Od’adtam volna lelkemet.

Csókokat nyomtam képire,

Sóhajtást küldék mellire;

Oldala mellé borúltam,

Szájából szép szót koldultam.

Hej, de ő mindezt felejti,

Életemet gyászba ejti;

Kinomon szánva nem indúl,

Mást szeret ő már, másért gyúl.

Büntesse őtet az Isten,

Mért leve hozzám hitetlen;

Mért verte agyon kedvemet,

Mért verte által szívemet.

Majd ha a nyájam el-széled,

S bennem a lélek eltéved;

Mondani fogják: érted kár,

Szerelmes bohó, kis bojtár!