Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Vozári Dezső: Alla morte di Nick Carter* (Nick Carter* halálára Olasz nyelven)

Vozári Dezső portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Nick Carter* halálára (Magyar)

Meghalt, fekete földbe tették,
megsiratták és eltemették,
zseniális agya a földet
termékenyíti, örökzöldet
ültetnek sírján és a márvány
őrzi nevét, a ronda járvány
ragadta el a bölcsek bölcsét,
igazak gyászruhájuk öltsék,
gonoszoknak jön dáridója,
nincs ki a társadalmat ójja.

Kedvenc pisztolyát, kit Gyulának
keresztelt, elvitte hullának,
gödrébe le, a messzi mélybe,
a végeláthatatlan éjbe,
isten trónusa előtt várván,
jutalma lőn a szép szivárvány,
szerette a szivart s a túrót,
üldözött gyilkost, kasszafúrót,
nagy szíve merre van most, hol ver?
Egy barátja volt: a revolver.

Nem volt háza, se földje, kincse,
csak pipája s egy vedlett pincse,
egy szeretője: az igazság,
milliomosok őt sirassák;
az ember szíve gyorsan dobban,
félni kell most a földön jobban,
gyilkos ármány, halálos méreg
korszaka jött el. És a féreg
rágja szemét, mely mindent látott.
Gombold be jobban a kabátod
ezentúl a villamosban.

 
*A Nick Carter füzetek, a XX. század elején igen nagy népszerűségnek örvendő ponyvasorozat. [Nick Carter, az amerikai detektívkirály (1923-26 között 201 füzet)]



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. D.

Alla morte di Nick Carter* (Olasz)

E’ morto, l’hanno interrato,
l’hanno compianto e sepolto,
il suo cervellone fertilizza
la terra, e pianteranno dei
sempreverdi sulla tomba, marmo
custodisce il suo nome, brutta
pandemia  portò via il saggio,
che i giusti indossino il lutto,
malvaggi fanno gran baldoria,
nessuno diffende l’umanità.

La sua pistola di nome Gyula
l’ha portato con sé nella tomba,
nel buio profondo, giù nella fossa,
nella notte nera sconfinata,
aspettò davanti il trono di Dio,
ebbe in premio l’arcobaleno,
amava i sigari e la ricotta,
assassini e ladri inseguiva,
suo gran cuore dove batte ora?
aveva un amico: la pistola.

Ne casa, ne terra, ne ricchezza,
solo un pechinese e una pipa,
solo un’amante: la giustizia,
che lo piangano i millionari,
il cuore dell’uomo batte forte,
or’ c’è più motivo per il terrore,
giunta l’era del veleno mortale,
del intrigo sanguinario. Il verme
rosicchia l’occhio onniveggente,
d’ora in poi prendendo il tram,
abbottona meglio il pastrano.

 
*I quaderni di Nick Carter, serie di romanzi d'appendice, di grandissima popolarità all' inizio del XX. secolo [Nick Carter re dei detectivi americani (tra 1923 – 26, 201 quaderni]



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap