Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Weöres Sándor: Il paese nascosto (A rejtett ország Olasz nyelven)

Weöres Sándor portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

A rejtett ország (Magyar)

Nakai-szigeti, déltengeri ének

Majd úszó fatörzsre szállunk, vár ránk E Daj, a messzi,
fatörzsön úszunk, csukottszárnyu lepkék,
lassan lejt alá az iszalagok közt
a tengernél alább és nem látja senki.

Föld s tenger alatt fekete tó van,
tükre éles, mozdulatlan,
ölét nem ismeri senki:
vár ránk E Daj, a messzi,
majd úszó fatörzsre szállunk, belémerülünk.

Az öregek mondják:
Ameddig élünk,
minden amit látunk,
ott függ ama tótükörben,
arcunk és termetünk
fejjel lefelé.
A folyondárok, a pálmák, az üregi rókák, a csillagok
mind ott függnek a tótükörben.

Rövid életű a lepke, mégis látogat a régi tanyán,
szárnyával verdesi,
surrog, halljuk hogy surrog,
futunk, futunk a házba.
Nem szólunk hozzá, hiszen csak árnyék.
Bekopog, kopog-kopog, abbahagyja, visszatér hajlékába,
vár ránk E Daj, a messzi.

Az öregek mondják:
A fekete tó visszaveri arcunkat és termetünket,
mélyét nem látja senki:
ami van, onnan kelt,
ami onnan kelt, oda hull vissza,
így forog, ez a rendje.

A férfi dárdát vet, íjat feszit,
az asszony a tűznek gödröt ás,
mind kapaszkodik és kunyhót épít:
így élünk, függve a tótükörben fejjel lefelé,
majd úszó fatörzsre szállunk, belémerülünk.
Alatta mi van, nem tudni. Vár ránk E Daj, a messzi.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Il paese nascosto (Olasz)

Canto isolano di Nakai nei mari del sud
 
Poi saliremo su un tronco d’albero flottante, c’attende
E Daj, il lontano,
nuotiamo sul tronco d’albero, farfalle dalle ali chiuse,
discende lentamente tra le liane di vitalba
piű profondo del mare e nessuno può vederlo.
 
Sotto la terra e il mare v’è un lago nero,
il suo riflesso è nitido e immobile,
suo grembo non conosce nessuno:
c’attende E Daj, il lontano,
poi saliremo sul tronco d’albero flottante,
c’immergeremo.
 
Dicono i vecchi:
Finché viviamo,
tutto quel, che vediamo,
è appeso lì, nello specchio del lago,
il nostro viso e la nostra figura
con la testa in giù.
Le vitalbe, le palme, le vecchie volpi, le stelle,
son tutti appesi là in quello specchio del lago.
 
La farfalla ha la vita breve, eppur fa visita nella vecchia fattoria, la sbatte con le ali,
fruscia, la sentiamo mentre fruscia,
corriamo, corriamo in casa.
Non le rivolgiamo la parola, tant’è solo un’ombra.
Bussa, bussa di continuo, poi si ferma, ritorna nella sua dimora,
c’attende E Daj, il lontano.
 
Dicono i vecchi:
Il lago nero rispecchia il nostro viso, la nostra figura,
la sua profondità non può vedere nessuno:
quel, che esiste, di là proviene,
quel, che di là proviene, là cadrà indietro,
è così, che ruota tutto, questo è l’ordine.
 
L’uomo scaglia la lancia, tende l’arco,
la donna scava la fossa per allestir il fuoco,
tutti si tengono appesi e costruiscono il capanno:
così viviamo, appesi con la testa in giù nello specchio
del lago,
poi saliremo sul troco d’albero flottante, ci immergeremo.
Quel, che c’è di sotto, non sà nessuno. c’attende E Daj,
il lontano.
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap