Weöres Sándor: Vöröshajú lányok

Vöröshajú lányok, mint a gondolat
Felröppennek éjjel holdvilág alatt.

Este vizet hoznak, szalmát, tüzifát,
Sürögnek, kacagnak, mint a jó család.

Kisöprik az udvart, csak úgy bizsereg,
Ki hinné, hogy éjjel hol vannak ezek!

Manci, a nagyobbik füstön lovagol,
Joli most bújik ki az eresz alól.

Vöröshajú lánnyal ne kezdj sohasem!
Fogjátok meg, ott száll, viszi a szívem!

Le ragazze dai capelli rossi, come il pensiero,
Sotto la luna piena, di notte, prendono il volo.
 
Di sera portano l’acqua, paglia, legna da ardere,
S’affaticano, ridono, come una famiglia dabbene.
 
Ramazzano il cortile, sta già formicolando tutto,
Chi può sapere, la notte dove avevano trascorso!
 
Manci, la più grande, sta cavalcando il fumo,
Joli, da sotto la gronda, sta sbucando adesso.
 
Con una ragazza dai capelli rossi non ci cascare!
Afferratela, vola di là, porta con se il mio cuore!