Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Weöres Sándor: Valse triste (Valse Triste Német nyelven)

Weöres Sándor portréja

Vissza a fordító lapjára

Valse Triste (Magyar)

Hűvös és öreg az este.

Remeg a venyige teste.

Elhull a szüreti ének.

Kuckóba bújnak a vének.

Ködben a templom dombja,

villog a torony gombja,

gyors záporok sötéten

szaladnak át a réten.

Elhull a nyári ének,

elbújnak már a vének,

hüvös az árny, az este,

csörög a cserje teste.

Az ember szíve kivásik.

Egyik nyár, akár a másik.

Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.

Lyukas és fagyos az emlék.

A fákon piros láz van.

Lányok sírnak a házban.

Hol a szádról a festék?

kékre csípik az esték.

Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,

nem marad semmi emlék,

az ember szíve vásik,

egyik nyár, mint a másik.

Megcsörren a cserje kontya.

Kolompol az ősz kolompja.

A dér a kökényt megeste.

Hűvös és öreg az este.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://versek.blogter.hu/61481

Valse triste (Német)

Der Abend ist kühl und betagt.

Rebenreid schlottert verzagt.

Verklungen die Lieder der Ernte.

Die Greisen, sie suchen nach Wärme. 

Der Kirchberg umhüllt von Nebel,

Blitze erhellen den Kegel.

Schauer brausen im Dunkeln,

Purzeln die Wiese nach unten.

Versiegt sind die frohen Weisen,

Verkrochen die Alten, Greisen,

Kühl ist der Schatten im Finstern,

Staudengewand friert mit Knistern.

Menschenherz kann nur verschleißen,

Sommer muss Sommer nun gleichen.

Egal, ob es alt oder frisch ist,

Ein Loch nur, Frost im Gedächtnis.

Bäume, wie fiebernde Pinsel.

Mädchen, die drinn’ im Haus winseln.

Wohin verkam der Lippen Pracht?

Blaue Blessur, Hauch der Nacht.

Egal, ob es alt oder frisch ist,

Nichts ist mehr da, im Gedächtnis,

Menschenherz kann nur verschleißen,

Sommer muss Sommer nun gleichen.

Es erklirren die Stauden-Häupter,

Herbst lässt die Herbstglocken läuten,

Die Schlehen von Tau benagt.

Der Abend ist kühl und betagt.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját fordítás

Kapcsolódó videók


minimap