Z. Németh István: Okamžitá účinnosť (Azonnali hatály Szlovák nyelven)

Kiestem a szerepemből és megütöttem magam.
Élek mint a hologram e világban: hontalan.
Megütöttem másokat is, hogy érezzék, amit én.
Összemorzsolt üvegszilánk ül most a nyelvük hegyén.

Fekszem a fűben, a fűnyírók vért izzadnak felettem.
Szanaszét szórva a parkban: na, végre új szerepben.
Agyamra mennek a dolgok, mert a szívemen hét lakat.
Csípős, égő érzés fészkel mindkét hónom alatt.

Ahova én elutaznék, oda nem jár már vonat.
Felolvasztja a sínpárokat a hőgutás alkonyat.
Babakocsiknak kerekére ragadt egy szívdarabkám.

Vérzik a toll a kezében annak, ki ezelőtt jobban írt.
Ki nem mondott szavak harapják: olló a papírt.
Féknyom vagyok a bőrötökön, madártoll csak a padkán.

Vypadol som zo svojej roly a udrel som sa.
Ako hologram v tomto svete žijem: bez domova.
Iných som udrel, aby cítili to, čo ja.
Rozdrvený črep sedí teraz na hrote ich jazyka.

V tráve ležím, krv potia nado mnou kosačky.
Roztrúsene v parku rozsypaný: konečne v novej funkcii.
Napätý som, bo na srdci mi sedem zámkov hviezdi.
V oboch podpazušiach štipľavý, pálčivý pocit hniezdi.

Kam by som cestovať chcel, tam nechodí vlak.
Koľajnice roztaví tepelný šľak.
Na kolesách detských kočíkov kúsok môjho srdca lipne.

Tomu, kto predtým lepšie písal, v ruke krváca pero.
Nevyslovené slová hryzú: nožnice písmo.
Brzdnou stopou som na vašej koži, na lávke len perie.