[szólítom magam: anyádnak írj verset mely nem hasonlít rád de...] (Magyar)
szólítom magam: anyádnak írj verset mely nem hasonlít rád de nem hasonlít egyetlen anyának írott versre sem vízre hasonlít legfeljebb a délelőtti fényre napsütésbe merülő arcod fájdalmas grimaszára meg kéne tagadnod engem szigorú asszony be kéne zárnod előttem ajtaid mikor imbolygó árnyam befordulni látod a sarkon s hajam lobogását csodálják bódult utcai orgonák elmúlok én gyorsabban mint várják elmúlok szebben mint ahogy gondolod csak sajnálom hogy nem tudod már meg : lehet hogy jó vagyok csak mint bohóc a fűrészpor aranyában fölbukik bennem az öröm és fölbukik bennem az élet és elhagy a kedvesség is mint beszögelt ablakú házat az éhes egér majd írok verset neked anyám amilyet az anyáknak mások is szoktak írni és elteszed és őrzöd míg el nem sárgul a papír el nem sárgul az utolsó boldog délután míg el nem sárgulnak az égbe ültetett nagy fehér nagy fehér nagy fehér dáliák Kiadó | Alkyon Kiadó, Wissach im Tal |
Az idézet forrása | És néhány akvarell |
|
|