Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Zelk Zoltán: Three Rabbits (A három nyúl Angol nyelven)

Zelk Zoltán portréja

A három nyúl (Magyar)

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,
s felkiáltott: "Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak..."

- Úgy, úgy bizony, mint az urak-
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókát fogni!...-
Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:
"Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.

Összebújva tanácskoznak...
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek... "

Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,
szemben vele farkas haladt:

-Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
- ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek...

No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta:
"Hova szaladsz, farkas koma?"

- Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!

Három nyulak ottan ültek
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk
kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek
Hogy eztán csak medvét esznek!-

Egyébre se volt már kedve
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk...

Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve...

"No hiszen csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!" -
kiáltott rája a medve.

"Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttál még ilyen csodát!"

Szedte lábát a vadász is;
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet...

Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben...



FeltöltőVáradi József
Az idézet forrásahttp://mondokak.net/versek/22-versek-allatokrol/107-zelk-zoltan-a-harom-nyul.html

Three Rabbits (Angol)

Once upon a time forgotten,
on a clearing soft as cotton,
in a forest deep and shaded,
three rabbits they congregated,
not long did they hold this post,
half an hour at the most,
when they gathered up to say
“We had best be on our way,”
a magpie flew above them, swoopin’,
called down to them, “Whatcha doin’?”

“Whatcha doin’, fancy hares,
putting on those noble airs?”
“Yes, indeedy, noble airs!”
said the proud and mighty hares.
“From this day on, we’ll be princes,
dine on foxmeat, topped with quinces!
We haven’t much time to waste,
to our foxhunt, off with haste!”

Foolish magpie, swallowed the bait,
took it for truth, carried it straight
to warn the poor fox of his fate.
And the fox, as sly as he is,
was scared witless as he heard this,
for the magpie’s words left no doubt:

“I was flying up and about
the poplars, when I looked to the ground,
saw those three hares, gathered around.
Huddled in deliberation — 
all else looked small in relation!
Giant heads and gaping jaws,
bears would cower from their claws!
Carrying on to one another
about having fox for supper!”

Hardly in the mood for trouble,
the fox took off on the double,
ran through weeds and thickets rough,
couldn’t scurry fast enough!

And as he ran, to save his skin,
a wolf came trotting opposite him:
“If you knew where I had just been,
you’d be running too, dear cousin!
Over in the forest deep,
a sigh to make your wolf skin creep,
never have I seen such creatures,
savages with monstrous features!

Three giant hares, out on the heath,
ten inches long, each of their teeth!
Carrying on to one another
about having wolf for supper!”

That was all he needed to hear,
the wolf took off, held his life dear,
racing his four-legged brother,
nearly tripping up the other!
He ran, stretching every limb,
when a bear came passing him,
and the bear yelled to his chum:
“What on earth you running from?”

“Come with me, my ursine friend,
lest you meet a bitter end!
Deep inside the forest green,
a frightful scene,
a frightful scene!

Three hares gathered for their lunch,
oh, they were a horrid bunch.
Giant teeth in giant jaws,
you would tremble from their claws!
Carrying on to one another
about having bear for supper!”

The bear also took the bait,
started in a frenzied gait.
Fox up front, bear in the back,
wolf in middle of the pack.
They leapt over branch and brook,
never dared to turn and look.
Moving briskly through the trees,
staying ahead of the breeze.

As they huffed and puffed away,
a hunter came up toward their way,
Laughed as he beheld the sight:
fox and bear, in equal stride …

“You’d be wise to halt your laughter,
take care to avoid disaster! 
Come instead and join our pack!”
the bear promptly shouted back.

“Three giant beasts, in the wood,
shooting them won’t do no good,
Three hares of such towering height,
You have not seen stranger a sight.”

The hunter had no time to waste,
ditched his rifle in his haste,
he swore to the heavens up high,
if he’ll make it home and not die,
not be gobbled up by varmin’,
he’ll promise to give up huntin’!

Meanwhile in the rabbits' nest,
on cots of grass laid down for rest,
three rabbits they slept with ease
snuggled up in warmth and peace.



FeltöltőVáradi József
Az idézet forrásahttps://medium.com/@joevaradi/three-rabbits-8d2ead27559e

minimap