Zempléni Árpád: Tiszabecs ünnepére
Tiszabecs ünnepére (Magyar)Petőfi szellemének, Hozom üdvözletét. Rákóczi lelke, halld meg Az égben, s áldva légy !
Itt kélt föl a szabadság Mint hajnal-pirkadás. Itt zengett föl először A kurucz riadás.
Lerázta lánczos örvét A nép és fölkele, A rozsdás rabbilincs volt Legelső fegyvere.
Az elnyomott keservet, Az elfojtott panaszt Azzal torolta itt meg Az együgyű paraszt.
Várába bujt a zsoldos. A labancz reszketett. Belőlük raktak itten Véres kereszteket . . .
Virág, cserág fogadja S dal zeng, amerre lép, És övé lett az ország És övé lett a nép.
De a győztes „szegénység“ Búsult vezértelen; Egvre sohajla: »Jöjj el Rákóczi fejdelem.
Ki szép vagy mint a Chérub, S bátor mint Márs maga: Jövel, jobbágyok atyja, Magyarság csillaga.
Balvégzet és dicsőség Legendás gyermeke, Jövel Rákóczi! rád vár Atilla nemzete! . . .«
S eljött Rákóczi. Itt járt Hófehér paripán. Itt tört át a labanczon, Itt ment át a Tiszán.
S Tiszán túl és Dunán túl Fölzendül Hunnia Fölzeng:„Pro libertate,“ Föl zúg: „Pro patria“
Virág, cserág fogadja S dal zeng, amerre lép, És övé lett az ország És övé lett a nép.
S ma is, két század múltán Emléke tiszta, ép; S másé lett bár az ország, Ma is övé a — nép.
|
FordításokNémetZum Ferier der Tiszabecs Mucsi Antal Kérjen fordítást! |