Zilahy Péter: Mintha...

abból a csókból nőne ki
e lezárt ajkak többé nem eresztik
fáj ha hozzáér megszokni hidegét
lenyalni a jeget róla
szemhéja alá bebújni
az utolsó dolog mögé amit látott
ahogy a kacsok közé zuhan
elválasztja a földet az égtől -
behavazott arcán apró lábnyomok
férgek a deszkában
csecsemők szőlőszemekben
a fénylő zúzmarás kertben
halott nővel egy testben
forgó síkos avarban
ebben az édesszagú lehelletben
ebben a tőrben
ebben a duplafenekű gödörben
mindene megvan
amire jó
fázik szakálla nő
viszket megvakarják
éhes megetetik
nem fér a bőrébe kitömik