Haraldsdóttir, Ingibjörg: Nostalgía

Ég sakna ekki þess sem var
ég trúi ekki á fegurð
fortíðarinnar
en draumanna
minnist ég með trega
nú þegar kólnar og dimmir
og bilið vex
milli þess sem er
og þess sem átti að verða.

Nem hiányzik a múlt
szépsége
nem kísért
csak álmait gyászolom
most
hogy oly sötét és hideg van
s hogy egyre nagyobb az űr
a ma
és az elképzelt jövő közt.