Hornklofi, Thorbjörn: Harald-ének (részlet) (Haraldskvæði (7-11) Magyar nyelven)

7. Heyrðir þú í Hafrsfirði,
hvé hizug barðisk
konungr enn kynstóri
við Kjötva enn auðlagða?
Knerrir kómu austan,
kapps of lystir,
með gínöndum höfðum
ok gröfnum tinglum.
 
8. Hlaðnir vóru þeir haulda
ok hvítra skjalda,
vigra vestrœnna
ok valskra sverða;
grenjuðu berserkir,
guðr vas þeim á sinnum,
emjuðu ulfheðnar
ok ísörn glumðu.
 
9. Freistuðu ens framráða,
es þeim flýja kenndi,
allvalds Austmanna,
es býr at Útsteini;
stöðum Nökkva brá stillir,
es hónum vas styrjar væni;
hlömmun vas á hlífum
áðr Haklangr felli.
 
10. Leiddisk þá fyr Lúfu
landi at halda
hilmi enum halsdigra,
holm lét sér <at> skildi;
slógusk und sessþiljur,
es sárir vóru,
létu upp stjölu stúpa,
stungu í kjöl höfðum.
 
11. Á baki létu blíkja,
barðir vóru grjóti,
Svafnis salnæfrar,
seggir hyggjandi;
œstusk austkylfur
ok of Jaðar hljópu
heim ór Hafrsfirði
ok hugðu á mjöðdrykkju.

Halld, Hafrsfjördurnél
küzdött keményen
a nemes király
s gazdag Kjötvi.
Hajók keletről
jöttek, harc-vágyók,
tátongó orral,
szörny-sisakkal.
 
Rajtuk harcosok,
fehér pajzsok,
angol lándzsák,
francia kardok.
Ordítottak
ordas-prémesek,
vonítottak,
vas fegyvert ráztak.
 
Látták a merészet,
megfutamítót,
keleti királyt,
Utsteinnben lakót.
Hab-lovak közt
harcra várt már,
pajzsok ropogtak,
s Haklangr elhullt.
 
A Nagyhajútól
földjüket védték,
Vastagnyakúak,
pajzsuk egy szirt.
Pad alá bújtak
sebesültek,
tomporral égnek,
fejjel hűs földnek.
 
Hajó-tavon
fényes pajzs-fedél,
Svafnir gallyait
győztes törette.
Levertek hajóztak
haza keletnek
Hafrsfjördurből
szomjazva sörre.
 
 
Hafrsfjördur - fjord Norvégia nyugati partján, itt vívott csatát 900 körül Széphajú Harald a délnyugati országrészek nemzetségeinek hadaival. Ezzel a győzelemmel vetette meg lábát Norvégiában a központosított államhatalom.
Kjötvi - az egyik nemzetségfő, egy módosabb szabadparaszt gúnyneve.
Hajók keletről - a király hajói az Osló-fjordból
Tátongó orral - ütközet előtt a hajók orr-részének korlátait kinyitották, ott állottak a legjobb harcosok, hogy tüstént átugorhassanak az ellenséges hajóra.
Hab-lovak - a kor költészetére jellemző metafora (kenning), a. m. hajók.
Haklangr - úgyszintén parasztgúnynév, Kjötvi fia.
Nagyhajú, Vastagnyakúak - a király és a parasztok.
Pajzsuk egy szírt - egy sziklasziget fedezékébe bújtak.
Svafnir gallyai - S. Ódinn főisten egyik mellékneve kb. a. m. „tengercsitító”, így az egész metafora értelme: az árbocokat.