Onofri, Arturo (1885–1928) Művek   hu it

Életrajz

Arturo Onofri (1885-1928) Rómában született. Komoly szerepet játszott az első világháború előtti és alatti irodalmi életben. Jelentős kritikai munkássága is, különösen Pascoli tanulmányai. Élete végén irracionális - teozófikus - filozófiák hatása alá került.* Tisztviselőként dolgozott szülővárosában, ott is halt meg. Lírája metafizikus-humanista világképének visszfénye. Külön világot vesz tudomásul, de szokatlan képzetkapcsolásai, egyszeri érzéktársításai megejtő nyelvükkel rendkívül költői légkört teremtenek, talán épp azért, mert művészete bármennyire „tiszta költészet", poésie pure, mint Paul Valéryé, soraiban nyoma sincs intellektuális elképzelésnek, és friss rögtönzésként hatnak. Mindamellett az ermetismo előfutárának szokták tekinteni.

*Önálló poétikáját többek között Rudolf Steiner tanításai által inspirálva dolgozta ki (antropozófia, euritmia stb.), részben az itáliai ún. „hermetizmus”-hoz közeli lírai hangot ütve meg (amely költészeti iskola volt, nem azonosítandó tehát az ezoterikus hermetikával, még ha e körök némely képviselője nem is állt távol az ilyen inspiráltságtól). A különféle fiatalkori hatásokból kibontakozva végül is elméleti alapállását a „Nuovo rinascimento come arte dell'io” [Újabb újjászületés mint az én művészete] című írásában (1924) kristályosította ki. 1925 és 1935 között több kötetet jelentett meg, amelyekben „filozofikus” költészetet hozott létre, „pantheisztikus-panentheisztikus” jelleggel fölfogva a természetet és a létezést. Képei kivételes tisztasága és líraisága egyedülálló szimbólumokkal ötvözve váratlan és mind mélyebb analógiákba nyílnak.

Legjelentősebb munkái: Liriche (1907), Poemi tragici (1908), Canti delle oasi (1909), Disamore (1912), Liriche (1914), Orchestrine (1917), Arioso (1921), Le trombe d'argento (1924), Terrestrità del sole (1927), Vincere il drago! (1928), Simili a melodie rapprese in mondo (1929), Zolla ritorna cosmo (1930), Suoni del graal (1932), Aprirsi fiore (1935).

(Az oldal szerkesztője: P. T.)