Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Somlyó György oldala, Magyar életrajz

Somlyó György portréja
Somlyó György
(1920–2006)

Életrajz

Balatonbogláron született 1920. november 28-án. Költő, író, műfordító, esszéista. Szülei Somlyó Zoltán és Bolgár Margit. 1930-ig anyai nagyszülei balatonboglári otthonában nevelkedik, 1926-tól az ottani állami népiskolába jár. 1930-tól Budapesten él, az V. kerületi Állami Bolyai Reáliskola növendéke, itt is érettségizik.
Első verse (Pogány zsoltárolás – József Attila halálára) Az Újságban jelenik meg 1938. január 10-én, első kötete, a A kor ellen, a következő évben. Első versfordításkötetét, a Skót balladákat, 1943-ban jelenteti meg az Officina kiadó. 1940–1943-ban, majd 1945–46-ban újabb 3 félévre a Pázmány Péter Tudományegyetemen „vendéghallgató”, de végbizonyítványt nem szerez. 1946–1948-ban 3 félévig a párizsi Sorbonne hallgatója, ahol főként filozófiai, magyar–francia irodalmi, folklorisztikai tanulmányokat végez. 1941. október 1. és december 31. között van először munkaszolgálaton, 1944-ig még többször behívják.
1946-ban rövid ideig irodalmi előadó a Fővárosi Népművelési Központban. Az Újholdnak második számától társszerkesztője. Novembertől 1948 júliusáig (kis megszakításokkal) a francia állam írói ösztöndíjával Párizsban él. Hazatérése után a Nemzeti Színház dramaturgja 1948–1949-ben, 1949–1950-ben lektorátusvezető a Hunnia Filmgyárban, 1950–1953 között az Irodalmi Újság versrovatát vezeti. 1951-ben a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára. Ebben az évben kapja első József Attila–díját is (a következőket 1954-ben, majd 1966-ban). 1953–1954-ben irodalmi előadó az Országos Béketanácsnál. A Magyar Rádió Irodalmi Főosztályának vezetője 1954–1955-ben.
1957-ben megszületik Bálint fia. 1962-ben a Károlyi Alapítvány ösztöndíjával egy hónapot Vance-ban tölt. 1965-ben ismét a Magyar Írószövetség költői szakosztályának titkára; részt vesz a knokke-le-zoute-i költői biennálén. Ebben az évben jelenik meg első francia nyelvű verseskötete, a Souvenir du Présent (Seghers, Párizs). 1966-ban és 1970-ben A költészet napjai Budapesten című nemzetközi költői találkozó szervezője. 1966-ban alapítja meg a Corvina Kiadónál az Arion c. többnyelvű folyóiratot, melynek 1987-ig főszerkesztője. 1970-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntetik ki. 1971-ben vitaindítójával kezdődik a knokke-le-zoute-i költői biennálé. 1974-ben jelenik meg a Contrefables, második francia nyelvű kötete (Guillevic fordításában és előszavával, a Gallimard-nál). Az 1975–76-os és 1976–77-es tanévben speciális kollégiumot tart az ELTE világirodalmi tanszékén, amely a Philoktétész sebe című monográfia (1980) előzménye. 1977-ben a Szépirodalmi Könyvkiadó elindítja életműsorozatát; a párizsi Poésie c. folyóirat szerkesztőségének levelező tagja lesz; megjelenik első regénye, az Árnyjáték. A párizsi Mallarmé Akadémia levelező tagjává választják 1978-ban. 1981 augusztusában részt vesz a mexikói nemzetközi költőtalálkozón, az International Writing Program (Iowa City, USA) vendége szeptembertől decemberig. Az Iowai Egyetem Honorary Fellow of Writing-jává választja. 1984 májusában megkapja a francia Művészet és Irodalom Rendje tiszti fokozatát (Officier dans l’Ordre des Arts et Lettres); szeptemberben a Liège-i nemzetközi költői biennálé egyik elnöke; Firenzében megjelenik Weöres Sándorral és Rákos Sándorral a Trilogia di Poeti Ungheresi c. kötetben. 1985-ben (majd 1992-ben ismét) megkapja a Magyar Írószövetség Forintos Díját. 1986-ban fél évet Párizsban tölt a francia kormány ösztöndíjával, megjelenik Que cela című harmadik francia nyelvű kötete. 1987-ben Déry Tibor-jutalmat kap.
1988-tól nyugdíjas, ekkor jelenik meg Csányi Lászlótól az első róla szóló monográfia. 1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével tüntetik ki. 1992-ben neki ítélik a Soros Alapítvány Kassák–díját, ez évtől a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja. 1994-ben Magyar P.E.N. Emlékérmet és Illyés Gyula–díjat kap. 1996-ban a chilei kormány Gabriela Mistral-emlékéremmel tünteti ki; ugyanebben az évben az Orpheus című folyóirat összeállítással köszönti. 1997-ben Kossuth–díjjal tüntetik ki. 1998-ban Pro Urbe Budapest Díjat kap. 2000-ben a Jelenkor Kiadó Könyvdíját kapja, 2001-ben Füst Milán Díjban részesül. 2004. július 12-én Pablo Neruda-emlékérmet kapott.
Somlyó György 2006. május 8-án hunyt el.


Az életrajzot írta ZSOLDOS SÁNDOR.
Gyűjtemény ::
Irodalom ::
Fordítás ::

minimap