Accrocca, Elio Filippo: Láttam évszakok változását (Ho visto stagioni Magyar nyelven)

Ho visto stagioni tramutare

sui campi della tua casa,

il fango diventare polvere ai greti,

le zolle germogliare orzo e serpi.

Estate, stagione di passanti

che lasciano fumo alle spalle arse

e polvere sollevano ai carretti.

È tempo di tornare da mio padre,

non posso restare quassù

dove tutto è intatto, bisogna

che torni alla contrada Mannarina

dove rami germogliano frutta

con foglie d’olivo.

                              Che importa

se non avrò la casa d’anteguerra?

Sulla mia terra il vento ha seminato

fili di morte, gli uomini lasciarono

mine tra i solchi. Ho paura

di battere le redole dei boschi.

Mi siederò alla soglia della stalla,

attenderò che l’anitra selvaggia

si spiumi sopra il tetto.

È là che tornerò,

dove nasceranno agavi sui morti

sepolti fra i detriti dei cavalli.

Láttam évszakok változását

házad környékén a mezőkön,

folyómeder iszapját válni porrá,

árpát s kígyót kibújni a talajból.

Nyár évada, kirándulóké,

üszök marad a hegyháton nyomukban,

felvert por szállong kocsijuk után.

Ideje, hogy apámhoz visszatérjek,

itt nem tudok maradni,

hol minden oly meddő, vissza kell

mennem a mannarói tájra,

ahol gyümölcs fakad az ágon

s olajfa lombozik.

                          Mit számít,

hogy háború előtti házam nincs meg?

Földemet a szél bevetette a

halál indáival. Az emberek meg

aknát hagytak a barázdák közt. Félek

az erdők ösvényére tenni lábam.

Leülök majd az istállóküszöbre

s megvárom, míg a vadkacsa egy tollat

elhullat a fejem felett.

Hazamegyek, oda,

ahol a holtakon, kiket lovakkal

együtt temettek el, agávé hajt ki.