Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Alcamo, Cielo d': Contrasto (dettaglio)

Alcamo, Cielo d

Contrasto (dettaglio) (Olasz)

"Rosa fresca aulentis[s]ima ch'apari inver' la state,

le donne ti disiano, pulzell'e maritate:

tràgemi d'este focora, se t'este a bolontate;

per te non ajo abento notte e dia,

penzando pur di voi, madonna mia."

 

"Se di meve trabàgliti, follia lo ti fa fare.

Lo mar potresti arompere, a venti asemenare,

l'abere d'esto secolo tut[t]o quanto asembrare:

avere me non pòteri a esto monno;

avanti li cavelli m'aritonno."

 

"Se li cavelli artón[n]iti , avanti foss'io morto,

ca'n is[s]i [sì] mi pèrdera lo solacc[i]o e 'l diporto.

Quando ci passo e véjoti, rosa fresca de l'orto,

bono conforto dónimi tut[t]ore:

poniamo che s'ajunga il nostro amore."

 

"Ke 'l nostro amore ajùngasi, non boglio m'atalenti:

se ti ci trova pàremo cogli altri miei parenti,

guarda non t'ar[i]golgano questi forti cor[r]enti.

Como ti seppe bona la venuta,

consiglio che ti guardi a la partuta."

 

"Se i tuoi parenti trova[n]mi, e che mi pozzon fare?

Una difensa mèt[t]oci di dumili' agostari:

non mi toc[c]ara pàdreto per quanto avere ha 'n Bari.

Viva lo 'mperadore, graz[i'] a Deo!

Intendi, bella, quel che ti dico eo?"

 

"Tu me no lasci vivere né sera né maitino.

Donna mi so' di pèrperi, d'auro massamotino.

Se tanto aver donàssemi quanto ha lo Saladino,

e per ajunta quant'ha lo soldano,

toc[c]are me non pòteri a la mano."

 

"Molte sono le femine c'hanno dura la testa,

e l'omo con parabole l'adimina e amonesta:

tanto intorno procàzzala fin che×ll'ha in sua podesta.

Femina d'omo non si può tenere:

guàrdati, bella, pur de ripentere."

 

"K'eo ne [pur ri]pentésseme? davanti foss'io aucisa

ca nulla bona femina per me fosse ripresa!

[A]ersera passàstici, cor[r]enno a la distesa.

Aquìstati riposa, canzoneri:

le tue parole a me non piac[c]ion gueri."

 

"Quante sono le schiantora che m'ha' mise a lo core,

e solo purpenzànnome la dia quanno vo fore!

Femina d'esto secolo tanto non amai ancore

quant'amo teve, rosa invidïata:

ben credo che mi fosti distinata."

 

"Se distinata fósseti, caderia de l'altezze,

ché male messe fòrano in teve mie bellezze.

Se tut[t]o adivenìssemi, tagliàrami le trezze,

e consore m'arenno a una magione,

avanti che m'artoc[c]hi 'n la persone."           

 

"Se tu consore arènneti, donna col viso cleri,

a lo mostero vènoci e rènnomi confleri:

per tanta prova vencerti fàralo volonteri.

Conteco stao la sera e lo maitino:

besogn'è ch'io ti tenga al meo dimino."

 

"Boimè tapina misera, com'ao reo distinato!

Gesò Cristo l'altissimo del tut[t]o m'è airato:

concepìstimi a abàttare in omo blestemiato.

Cerca la terra ch'este gran[n]e assai,

chiù bella donna di me troverai."

 

"Cercat'ajo Calabr[ï]a, Toscana e Lombardia,

Puglia, Costantinopoli, Genoa, Pisa e Soria,

Lamagna e Babilonïa [e] tut[t]a Barberia:

donna non [ci] trovai tanto cortese,

per che sovrana di meve te prese."

 

"Poi tanto trabagliàsti[ti], fac[c]ioti meo pregheri

che tu vadi adomàn[n]imi a mia mare e a mon peri.

Se dare mi ti degnano, menami a lo mosteri,

e sposami davanti da la jente;

e poi farò le tue comannamente."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.emt.it/uroboro

Ellenkedés (részlet) (Magyar)

– Tündöklő, tiszta rózsaszál, nézz rám reményt fakasztón!

Téged minden nő irigyel, ha hajadon, ha asszony;

oltsd el parázsló vágyamat, ne hagyd, hogy elhamvasszon:

nincs, nincs nyugalmam, se éjjel, se nappal,

mindig rád gondolok, te fényes angyal.

 

– Szóval szerelmemért bomolsz? Hát állhatsz érte lesbe!

Bolond vagy, mint ki a tengert felszántja, hogy bevesse,

Rakhatsz elém dús kincseket, tudd meg: nem segít ez se:

nincs olyan drága kincs a nagyvilágon,

miért megkapsz! Inkább hajam levágom!

 

– Akkor haljak meg én, mintsem sötét hajad lenyírjad:

hisz akkor semmi sem marad, mi bánatomra írt ad, –

ilyen virágok, mint te, még tündérkertben se nyíltak;

Beinni fényed, illatod: van ennél

nagyobb gyönyör? Van: hogyha enyém lennél!...

 

– Fejedből verd ki ezt, amíg más nem veri ki, drágám,

mert apám keze, mint a csép, olyan veszettül jár ám,

ha itt talál, merészséged majd megfizeted drágán.

Mikor jöttél, nagy szerencséd volt, hidd el,

hogy nem látott meg, de csak csípjen itt el!...

 

– S ha elcsíp és dühöng! – Tudok módot, hogy megbocsásson:

Pajzsom lesz a császár neve, védelmül ezt kiáltom.

S kétezer aranyat fizet, ha van mersze, hogy bántson,

és ennyi kincs nincs egész Bariban.

Éljen a császár! éljünk hát vigan!

 

– Nem hallgatsz szép szavamra, majd elűzlek akkor durván!

Gondolod szegény lány vagyok, ki pénzedre szorul tán?

Kínálhatsz pénzt, amennyit nem kínálhat csak a szultán:

soha egy ujjal sem nyúlhatsz te hozzám.

Értsd meg ezt végre, és ne vágyakozz rám!

 

– Makacs vagy. Én meg hű vagyok: ha százszor is elűznél,

én kérlellek tovább, hiszen vágyam izzóbb a tűznél

szelíd vagyok, ne félj, nem kell hogy erőszakkal kűzdjél...

S ha elmennék, megbánnád, kedvesem:

hisz férfi nélkül nem élhetsz te sem...

 

– Szédítsz, csak mutatod magad hű, szelíd széptevőnek

s a hencegő lépten-nyomon, lám kibújik belőled.

Még hogy megbánom én, ha most el kell szakadnom tőled?!

Nem, nem, méhecském, szállj csak más virágra,

ne duruzsolj nekem, úgyis hiába!

 

– Miattad mennyi kín gyötör, s te meg gúnyolva nézed!

Súlyos terhet ráktál te rám, s még folyton csak tetézed:

úgy bódorgok nappal, mint a félkótya vagy a részeg,

hát még ha hallanád; hogy éjszakákon

hogy küszködöm, ha rámszakad magányom...

 

– Ne mondd tovább! Akadnak még vidám és könnyű lányok,

az ő szerelmükért esengj, s elűzik ők magányod:

hozzájuk menj! Szép hangod itt kár tékozolni: látod!

azt gondolod, tied leszek, pedig hát

zárdába csukjanak be százszor inkább!

 

– Rendházba rejted szépséged? No, jó! Hogy egyre lássam

sugárzó angyalarcod: én leszek barát e házban!

Bocsáss meg, kedves, hogy veled ilyen soká vitáztam:

induljunk, zárjanak be szent falak,

hogy legalább ott mindig lássalak!

 

– Most már téged hívlak, nagy ég! Kérésem tán megindít –

Vagy elhagysz te is, Krisztusom, akiben bíztam mindig?

E szentségtörőt szavaim, látod, hiába intik!...

Indulj világgá – menj, konok barátom:

oly sok szép nő van széles e világon...

 

– Bejártam már Sziciliát, Lombardiát, Toscánát

s Calabriát – bolyongtam én vad Babilonián át,

elém Konstantinápoly és Tatárföld tárta báját,

de ily illendő nőt seholse leltem,

aki így elbűvölte volna lelkem.

 

– Ha már annyit kínlódtál, hát figyelj: most arra kérlek:

járulj apám s anyám elé, hogy adjanak tenéked;

Ne csak most valld be, hogy szeretsz, ne csak most mondj tiédnek!

Előbb végy csak feleségül, kedvesem,

s akkor amit kívánsz, én tüstént megteszem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap