Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Aleramo, Sibilla: A kislány, aki voltam, néz engem (La piccina ch'io ero mi guarda Magyar nyelven)

Aleramo, Sibilla portréja

Vissza a fordító lapjára

La piccina ch'io ero mi guarda (Olasz)

Te sola, fra tante ch'io son stata,

sola te non ricordo quale m'appari

in questa di me remota immagine.

Così ero? Ancora in specchi non ti miravi,

sapere non potevo se m'assomigliavi.

E or s'incontrano i nostri sguardi.

Come seria sei, piccina, e assorta,

parrebe quasi veramente tu vedessi

quella che oggi io sono,

e in balenante prescienza vivessi

interi i settantanni che ti attendevano,

lunghi anni e folti e gravi,

c'e nell'ovale dolce del tuo viso

come lieve, oh, lieve, alito di sgomento,

tu creatutina sana, amata, armoniosa,

così composta nella posa,

manine annodate in grembo,

piccina brava ch'io son stata

nella età remota che non ricordo…

ma or dimmi, per quanto mai tempo

ancora occorrerà aver coraggio, dimmi,

tu che fissamente con la luce dei penosi occhi

mi guardi mi guardi mi guardi?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.culturaesvago.com/sibilla-aleramo/

A kislány, aki voltam, néz engem (Magyar)

A sok közt, aki voltam, egyedül rád,

egyedül rád nem emlékszem, ahogy most

elém tűnsz erről a hajdani képről.

Ilyen voltam? Nem néztél még tükörbe,

nem tudtam, hogy hasonlítasz reám.

És most találkozik tekintetünk.

Milyen komoly vagy, kicsike, és tűnődő,

mintha valóban látnád azt,

aki ma én vagyok,

és átélnéd villanó sejtelemben

a teljes hetven évet, ami vár rád,

zsúfolt, hosszú és nehéz éveket,

ovális édes arcodon ott vannak,

mint könnyű, ó, s mégis riadt lehellet,

te kedves, ép, harmonikus teremtés,

komoly és jómagaviseletű,

kezét illedelmesen összefonó

leányka, aki voltam

egy messzi korban, melyre nem emlékszem,

de most mondd meg nekem, hogy meddig

kell még bátornak lenni, mondd meg,

te, aki rámszegzett fényes, tűnődő szemmel

csak nézel, nézel, nézel?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap