Alfieri, Vittorio: Rime / CLXXIII
Rime / CLXXIII (Olasz)Tacito orror di solitaria selva di sì dolce tristezza il cor mi bea, che in essa al par di me non si ricrea tra’ figli suoi nessuna orrida belva.
E quanto addentro più il mio piè s’inselva, tanto più calma e gioja in me si crea; onde membrando com’io là godea, spesso mia mente poscia si rinselva.
Non ch’io gli uomini abborra, e che in me stesso 10mende non vegga, e più che in altri assai; né ch’io mi creda al buon sentier più appresso:
ma, non mi piacque il vil mio secol mai: e dal pesante regal giogo oppresso, sol nei deserti tacciono i miei guai.
|
Rímek / CLXXIII (Magyar)Nagy némasága rémes rengetegnek oly békés búval édesíti lelkem, hogy úgy, mint én, e fák vigyázta csendben az itt honos vadállat sem pihen meg.
Minél inkább törekszem egyre beljebb, annál nagyobb a boldog béke bennem, oly jól esik az erdőben merengnem, hogy vaddá válni érzek benne kedvet.
Nem embergyűlölés ez, hisz hibátlan én sem vagyok, tudom jól, s az sem áll, hogy jobb ösvényt keresve sem találtam.
De századomnak hitványsága fáj, s ha szenvedek mind súlyosabb igában: kínom csupán magány enyhíti már.
|