Angiolieri, Cecco: LXII – I' sono innamorato, ma non tanto

I' sono innamorato, ma non tanto

che non men passi ben leggeramente;

di ciò mi lodo e tègnomi valente,

ch'a l'Amor non so dato tutto quanto.

E' basta ben se per lui gioco e canto

e amo e serverìa chi gli è servente:

ogni soperchio val quanto nïente,

e ciò non regna en me, ben mi dò vanto.

Però non pensi donna che sia nata,

che l'ami ligio com'i' veggio molti,

sia quanto voglia bella e delicata,

ché troppo amare fa gli òmini stolti;

però non vo' tener cotal usata,

che cangia 'l cor e divisa gli volti.

Szerelmes vagyok, de annyira mégsem,

hogy ne maradnék könnyed és nyugodt;

és ez fölöttébb hősies dolog,

mivel nem lettem Ámoré egészen.

Bőven elég, ha csak versben dicsérem,

és szép hívéhez hívek a dalok:

ezen fölül többet nem adhatok;

nem tűröm, hogy gyötörjön és emésszen.

Ezért aztán ne higgye senki nő se,

hogy hű lovag módjára szeretem,

lehet a világ legelőkelőbbje;

mert elhülyít a túl nagy szerelem –

hát én mértékkel élvezek belőle,

el ne facsarja képem és szívem.