Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bacchelli, Riccardo: Appassionata (Appassionata Magyar nyelven)

Bacchelli, Riccardo portréja

Appassionata (Olasz)

Io tocco questo mio corpo uggioso, percorso
da maree di sensazioni che salgono e discendono;
questi organi attuffati nel sangue tiepido
e salato. L'ambiente originario riopera
con sensi inediti, la realtà carnosa
e sanguigna del mio corpo riaffonda in mare.
Il mio essere impazzisce nella luce, come succede
che d'estate le piazze son terribili da attraversare.

Occhi glauchi mi spiano colla feroce necessità
della nutrizione. Tutte le carte geografiche
conducono al deserta, le storie naturali
descrivono morte, questo implacabile ricchezza
animale precipita pazzamente a morire.
Ma dunque che è questo? È Dio questo?
Allora non vai la pena neppur più di morire.
Io vivo di de profundis, d'immondizia e d'accidia.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://archive.org/stream

Appassionata (Magyar)

Tapogatom útálatos testemet, melyen
szenzációk dagálya s apálya váltja egymást -
és szerveimet, mik sós és langyos vérben
áznak. Én bennök lakom, ámde folyton
Új érzékszerveket növeszt e húsos
s véres valóság - s tengerbe visszasüllyed.
Őrjít a fény: mint nyáron - s mint ma bennem -
izzó tereken átszaladni szörnyű.

Zöld szemem kémlel rám: táplálkozás vad,  
sötét parancsa: hogy muszáj! De minden     
térkép elvisz a sivatagba, minden     
tudomány csak a halált írja le:          
élőknek dús világát, mely nyakra-főre hal.   
Hát micsoda dolog ez? Ez az Isten?
Hisz' meghalni sem érdemes már akkor!      
Restül, mocsokban élek, kiáltok de profundis.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. M. A.

minimap