Baffo, Giorgio: Szonett egy színésznőhöz (Alla medesima Magyar nyelven)

Co vedo quella schiava a far l’amor

    Co quella gran superbia all’Oriental,

    Partecipo anca mi del so furor,

    Che me par, che farave un criminal.

A sentirla cussì dolce de cuor,

    E in te la so passion cussì bestial,

    Me interessa a tal segno el so furor,

    Che m’innamoro, come un anemal.

Perchè la se cavasse da quel can,

    Che per averla fà tanti fracassi,

    Ve zuro, ghe darìa qualcosa in man.

Mi ghe la menaria senz’altri chiassi

    Fora de là, e andarave a star lontan

    Sempre con ella in tei paesi bassi.

A perzsa rabnőt pompásan játszottad:

rabszolgád lettem. Láthatatlan, éles

fogak martak belém. Szívem megolvadt.

Utat vesztettem. Szédülök, ha nézlek.

Attól félek, megtébolyít szerelmem.

Oly bestiális vágy fog el utánad,

oly szörnyű indulat, hogy nem is ember

vagyok már, de párzásra kész vadállat.

Mondjad, úrnőm, te földre szállott angyal,

ki összetörsz, hogy mit tegyek magammal?

Szoknyád szegélyéről a rózsaillat

velem maradt. Szólj, és embert ölök.

Engedd meg, hogy mint nyughatatlan csillag,

remegjek bűvös altested fölött.