Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bartolotti, Claudia: Cassandra (Cassandra Magyar nyelven)

Bartolotti, Claudia portréja

Cassandra (Olasz)

Cassandra lo sente, lo sa che il vento
è un amante impetuoso, arco gitano
ti penetra dentro fino al pensiero,
coi suoi mutamenti graffia la mente
sussurra racconti e dona le voci
di algidi sogni del dopo a venire.
E Cassandra grida dentro al suo vento
nuova luna: attenzione ai cavalli
nella notte non son sempre sinceri
prima stella: state attenti alle armi
non son sempre sicure, alibi hanno
e doppi inganni, ed il sangue non è
sbavatura di un belletto alla moda.
Il vento circonda Cassandra e il suo tempo
li mette in cornice e forte li appende
al grande ombelico del temporale,
a lei svela dei lampi l'origine
dei tuoni le mostra l'eccitamento.
Cassandra vede l'inganno dell'uomo
l'odio la rabbia il coltello e le mani
che vanno senza seguire il pensiero
e vede il tempo perso per battere
l'ora e il minuto perso per calpestare
i passi di chi ti vuol superare,
gli occhi di quello che appare nemico
per un diverso colore o formato,
perso a barattare la fantasia
per possedere e non potere avere.
Cassandra grida con toni di vento
diventa soffio all'orecchio degli altri
ma le sue storie son bruma fuggente.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetasdelmundo.com

Cassandra (Magyar)

Cassandra érzi, tudja, hogy a szél
heves, erőszakos cigány szerető
a gondolatáig hatol belé,
az agyába vési változó képét,
történeteket susog, és ha megjött,
jégálmok hangjaival andalítja.
És Cassandra majd a szélbe kiáltja
újholdkor: vigyázzatok a lovakkal
az éjszakában, megcsalnak titeket,
az első csillagnál: a fegyveretek
nem igazi, majd cserbenhagy a harcban,
kétszeresen csalódtok, de a vér nem
elmázolt festék lesz az arcotokon.
A szél átöleli Cassandrát, az időt
erős keretbe fogja, hogy majd ott
függjön a vihar óriás szárnyain,
leszakítja neki a villámokról
a dörgést, hogy megmutassa erejét.
Cassandra jól látja, csalárd az ember,
gyűlöl és dühöng, a keze kést szorít,
már az vezeti, nem a gondolat,
és látja az elveszett időt, hogy üt
az óra órát perc után, tiporja
azt is, ki csupán uralkodni akar,
és annak szemét, ki ellenségnek látszik,
mert más a színe, és más metszése van,
látja, összeolvad idő s képzelet,
hogy birtokoljon, és nem birtokolhat.
Cassandra kiált a szél süvítésével,
de más fülébe ez csak sóhajként jut el,
a jóslat elszáll, elfoszlik, mint a köd.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaB. A.

minimap