Boccaccio, Giovanni: Rime CII

Dante, se tu nell'amorosa spera,

 com'io credo, dimori riguardando

 la bella Bice, la qual già cantando

 altra volta ti trasse là dov'era:

se per cambiar fallace vita a vera

 amor non se n'oblia, io ti domando

 per lei, di grazia, ciò che, contemplando,

 a far ti fia assai cosa leggiera.

Io so che, infra l'altre anime liete

 del terzo ciel, la mia Fiammetta vede

 l'affanno mio dopo la sua partita:

pregala, se 'l gustar dolce di Lete

 non la m'ha tolta, in luogo di merzede

 a sé m'impetri tosto la salita.

Dantém, te most a szerelmek egében

múlatsz, úgy hiszem: Bicéd szép szavára

figyelsz, akinek édes dalolása

téged magához emelt messzi-régen;

ha Ámor nem feledkezik meg éppen,

hogy hamis életem igazra váltsa,

kegyet kérnék magamnak tőle, látva:

mi sem könnyebb neked, mint segitésem.

Kit körülfog boldog lelkek csoportja

Fiamettám látja a harmadik égben,

hogy gyötrődöm, hogy fáj a távozása:

őt kérd meg, ha az édes Léthe kortya

nem tiltja tőlem, járjon közbe értem,

s hozzá szállhassak kegyelem honába.