Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Buttitta, Ignazio: La peddi nova

Buttitta, Ignazio portréja

La peddi nova (Olasz)

a Pier Paolo Pasolini

Certu era bellu scriviri
comu un briacu
a la taverna a biviri,
chi guarda la buttigghia
e ci parra,
e ridi a lu bicchieri
chi svacanta
e torna a ghinchiri arreri.

Scriviri mprinatu d’amuri:
la gravidanza, li dogghi,
lu partu,
lu tempu esattu
pi fari un figghiu
e nasciri na puisia.

Certu era bellu;
ma ora sugnu spirtusatu,
lazzariatu di dintra,
e scrivu
cu lu duluri chi mi torci
comu un sarmentu a lu furnu;
com’unu assicutatu
di li spirdi
muzzicatu di li lapi.

La storia di st’anni fucusi
ha zappatu cu l’ugna
dintra di mia,
e restu scantatu a taliari
l’omini tutti
mpinnuliati a un filu,
a un distinu sulu,
dintra na varca di pagghia c’affunna.

Sentu ca la me vuci
chi li chiama di luntanu
avi limmiti e cunfini d’amuri
e mòri nni l’aria.

Voggh’essiri un cocciu di rina
nni la rina di la praja;
un pisci nni la riti cu l’àutri
mprinati a sfunnari
la gaggia chi li chiuj.

Mi vigghiu svacantari,
scurciari,
fammi la peddi nova
comu li scursuna.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://ilricordoperduto.wordpress.com

Az új bőr (Magyar)

Pier Paolo Pasolininek

Bizony jó volt, amikor úgy írtam,
mint a korhely
iszik a kocsmában -
az üvegre bámul,
beszél hozzá,
ránevet a pohárra,
kiissza fenékig,
hogy újból teletölthesse.

Jó volt, amikor szerelmekben tobzódva
írtam:
a terhességről, kínokról, szülésről;
épp annyi ideig,
mialatt egy gyermeket nemzenél
vagy egy verset szülnél.

Persze, hogy ez jó volt;
de most átlyuggatva,
belül roskadón
írok,
fájdalomtól hánytorgatva,
mint egy vessző a tűzrakáson,
mint akit
rémek űznek
vagy méhek fullánkjai szúrnak.

E lángoló évek története
karmaival
vájt belém,
s a rémülettől dermedten állok,
amikor az embereket mind
egyetlen szálon látom függeni,
egyetlen végzet szálán
a süllyedő szalma-bárka ölén.

És érzem hogy hangom,
mely messziről hívja őket,
a szeretet határaitól övezve
elhal az űrben.

Homokszem szeretnék lenni
a parti fövenyben;
egy hal a halóban a többiekkel,
kik arra kényszerülnek,
hogy szétzúzzák a fojtó tömlöcöt.

Szeretnék a bőrömből kibújni,
újjá vedleni,
új bőrt ölteni,
mint a fekete kígyók.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Z.

minimap