Alba di notte (Olasz)
Striscia l’alba tra le griglie della persiana. Stanotte finalmente dormi accanto: me lo dicono i materassi che si stringono lo sostiene la levitazione del letto. Dio mio, l’alba! Se adesso, aprendo gli occhi, mancasse la tua mano a trattenere il lembo della notte...* No, non è giorno, è la luce dei lampioni che trapela: me lo dice il tepore del tuo corpo me lo dice ¬la voglia di sonno ancora intatta. Senti come ci palpa come ci rende bisessuati il buio? No, non è l’ora del primo treno. Questa persiana a griglie in legno douglas è il nostro finestrino schermato: fuori ognuno riprende ad inseguire a testa bassa il tempo – in moto, macchina, autobus, furgoni – ma la tua giovinezza si stringe a me insieme al materasso. E non è stato un sogno; o lo è ancora. Altrimenti al tuo levarti mi sarei svegliato. Feltöltő | Cikos Ibolja |
Az idézet forrása | www.elogiodellapoesia.it |
|
Éjjeli napfelkelte (Magyar)
A redőny rácsai között kúszik az éjjel. Ma éjjel végre mellette alszol: ezt mondják nekem a feszülő matracok ezt tartja fenn az ágy lebegése. Istenem, a hajnal! Ha most kinyitván szemeimet nem lelném a kezed mely visszatartja az éj peremét…* Nem, nem a nappal, az utcalámpák fénye mely beszűrődik, ezt mondja nekem a tested melegsége, és az alvás utáni vágy még töretlen volta. Érzed mint érint minket, biszexuálissá tesz bennünket a sötétség? Nem, még nincs itt az első vonat ideje. Ez a duglászfenyőből készült rácsos zsalugáter a mi beárnyékolt ablakocskánk: odakinn, mindenki lehajtott fővel kezdi hajszolni újra az időt. – motorbiciklin, gépkocsival, autóbusszal, furgonnal – de a te fiatalságod magához szorít a matraccal együtt. És ez nem egy álom volt; vagy még most is az. Különben a felkelésedre felébredtem volna.
|