Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Campana, Dino: Utazás Montevideoba (Viaggio a Montevideo Magyar nyelven)

Campana, Dino portréja

Viaggio a Montevideo (Olasz)

Io vidi dal ponte della nave

I colli di Spagna

Svanire, nel verde

Dentro il crepuscolo d'oro la bruna terra celando

Come una melodia:

D'ignota scena fanciulla sola

Come una melodia

Blu, su la riva dei colli ancora tremare una viola...

Illanguidiva la sera celeste sul mare:

Pure i dorati silenzii ad ora ad ora dell'ale

Varcaron lentamente in un azzurreggiare: ...

Lontani tinti dei varii colori

Dai più lontani silenzii

Ne la ceste sera varcaron gli uccelli d'oro: la nave

Già cieca varcando battendo la tenebra

Coi nostri naufraghi cuori

Battendo la tenebra l'ale celeste sul mare.

Ma un giorno

Salirono sopra la nave le gravi matrone di Spagna

Da gli occhi torbidi e angelici

Dai seni gravidi di vertigine. Quando

In una baia profonda di un'isola equatoriale

In una baia tranquilla e profonda assai più del cielo notturno

Noi vedemmo sorgere nella luce incantata

Una bianca città addormentata

Ai piedi dei picchi altissimi dei vulcani spenti

Nel soffio torbido dell'equatore: finché

Dopo molte grida e molte ombre di un paese ignoto,

Dopo molto cigolìo di catene e molto acceso fervore

Noi lasciammo la città equatoriale

Verso l'inquieto mare notturno.

Andavamo andavamo, per giorni e per giorni: le navi

gravi di vele molli di caldi soffi incontro passavano lente:

Sì presso di sul cassero a noi ne appariva bronzina

Una fanciulla della razza nuova,

Occhi lucenti e le vesti al vento! ed ecco: selvaggia a la fine di un giorno che apparve

La riva selvaggia là giù sopra la sconfinata marina:

E vidi come cavalle

Vertiginose che si scioglievano le dune

Verso la prateria senza fine

Deserta senza le case umane

E noi volgemmo fuggendo le dune che apparve

Su un mare giallo de la portentosa dovizia del fiume,

Del continente nuovo la capitale marina.

Limpido fresco ed elettrico era il lume

Della sera e là le alte case parevan deserte

Laggiù sul mar del pirata

De la città abbandonata

Tra il mare giallo e le dune...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.club.it/autori/grandi

Utazás Montevideoba (Magyar)

Láttam a hajó fedélzetéről

A spanyol dombokat

Eltűnni, a zöldet

Megbújni az aranyló alkonyban a barna föld rejtekén

Akárcsak egy dallam:

Ismeretlen színpadon egy kislány egyedül

Akárcsak egy dallam:

Kék, a dombok partjain még hirtelen összerezzen egy ibolya…

Az esti égbolt elbágyad a tengeren

S az aranycsend lassan-lassan szárnyaival

Hallgatagon elmerül a fénylő azúrban…

A messzeségre festve megannyi szín

Végtelenbe nyúló hallgatások

Ahogy a mennyei estén átsuhanó aranymadarak: a hajó

Vakon vergődik át a homályban

A mi hajótörött szívünkkel

És vergődik a homály égi szárnyaival a tengeren.

Ám egy napon

Megtermett spanyol hölgyek szálltak fel a hajóra

Zavart és angyali szemek

Nehéz és mámoros keblek. Amikor

Egy mély öbölben egy egyenlítői szigetnél

Egy mély öbölben, mely mélyebb és nyugodtabb az éjjeli égnél

Emelkedni láttunk elvarázsolt fényében

Egy fehérben szunnyadó várost

Lábánál a legmagasabb csúcsú kialudt vulkánoknak

Lehelete felhős az egyenlítőtől: és végül

Miután sok volt a zaj és sok az árnyék az idegen országban,

Miután sok a lánccsörgés és sok a túlhevült buzgalom

Elhagytuk az egyenlítői várost

A nyugtalan tengeri éj felé.

Mentünk és mentünk, nap-nap után: a megrakott

Hajók súlyos vitorláinak lágy melege simogatott lassan:

És oly közel, hogy egy fedélzeten megláttunk egy bíborbronz

Számunkra ismeretlen fajú fiatal lányt

Ragyogó szemekkel és szélfútta ruhában! és ekkor: a vad nap

Végén feltűnt

A vad part ott a határtalan tenger fölött

És láttam, akár a kancák

Szédülten bontakoztak ki a dűnék

A végtelennek tűnő préri felé

Sivár, sorsukra hagyott házakkal

És megfordulva menekültünk a dűnék elől és feltűnt

A sárgás tengeren csodálatos gazdagsága a folyónak,

Az új kontinens tengeri fővárosa.

Tisztaság, hűvös és elektromos lámpa

Esténként és ott a magas házak magányosnak tűntek

Ott a kalózok tengerén

A város elhagyatott

A sárga tenger és a dűnék között…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://allemand.freeblog.hu/

minimap