Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Cardarelli, Vincenzo: A Omar Kayyàm

Cardarelli, Vincenzo portréja

A Omar Kayyàm (Olasz)

Kayyàm, nei mattini d'estate,

basta avere una foglia in bocca

il sole dei giardini

ci ubbriaca meglio del tuo vino

che noi non berremo.

Abbiamo, dopo di te,

bevuto in ben altre cantine.

Abbiamo la gola rossa

dei nostri vini d'Occidente,

o mio vecchio, melodico persiano.

Ma la tua dolce infanzia di filosofo

questa è un gran dono.

Tu hai guardato il mondo

tra nebbie e per distanze siderali.

Tu hai potuto iridare

di primordiali curiosità

l'ombra della vita. Dove tutto non era

che disperata certezza

tu hai fatto domande

proposto accordi e tutto era concluso.

E quando, non la durezza della faccia di Dio,

pietosamente a te ascosa,

ma la tua carne stanca

ti rimbrottava,

da quell'oscuro e flebile scontento

nasceva la grazia d'un ritmo.

Così dell'umano

viaggio eludesti

le premesse fatali,

convinto di non saperle

e illuso di doverle ricercare.

E questo era il buon vino,

Kayyàm.

Il dio che ti propiziava

questa bevanda d'inganni

faceva la tua fortuna

e il tuo canto.

E tu libavi alle rose

del tuo ridente sepolcro,

non sospettando, o impavido,

che la tua vita era già

un cimitero fiorito.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://akatalepsia.blogspot.com/2009/02

Omar Kayyamhoz (Magyar)

Kayyam, nyári reggeleken

elég egy falevél a szánkban,

a napsütés a kerteken

jobban megrészegít mint a te borod,

már azt mi nem isszuk.

Azóta egészen

más pincékben iszogatunk.

A mi nyugati boraink

torkunk vörösre marták.

Ó perzsám, vén dalos te,

bölcselkedve átélt gyermekkorod

az igazi ajándék.

Néztél a világba

ködökön s csillagtávolokon át,

szivárványszínre tudtad festeni

ősi kíváncsisággal

az élet árnyát.

Hol nem volt semmi, csupán

reménytelen bizonyosság,

feltetted a kérdést

s öszhangot leltél, igazi megoldást.

S mikor nem az Isten

jéghideg arca,

mit kegyesen homálybarejtett,

de tennen megtört húsod

kelt magad ellen,

az öntudatlan, fájó lázadásból

született az ütem hatalma.

Eképp kikerülted

az emberélet végzetes buktatóit,

tudva, hogy nem ismered őket

s mégis keresned kellett, álmaidban.

És ez volt ama jó bor,

Kayyam,

Isten édesítette e karcost nyelveden,

jósorsodat teremtve

daloddal együtt.

így áldoztál, mosolygó

sírod rózsáinak,

gyanútlan, vagy semmibevéve,

hogy életed máris

virágbaborult temető.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap