Cardarelli, Vincenzo: A halálhoz (Alla morte Magyar nyelven)

Morire sì,
non essere aggrediti dalla morte.
Morire persuasi
che un siffatto viaggio sia il migliore.
E in quell'ultimo istante essere allegri
come quando si contano i minuti
dell'orologio della stazione
e ognuno vale un secolo.
Poi che la morte è la sposa fedele
che subentra all'amante traditrice,
non vogliamo riceverla da intrusa,
né fuggire con lei.
Troppo volte partimmo
senza commiato!
Sul punto di varcare
in un attimo il tempo,
quando pur la memoria
di noi s'involerà,
lasciaci, o Morte, dire al mondo addio,
concedici ancora un indugio.
L'immane passo non sia
precipitoso.
Al pensier della morte repentina
il sangue mi si gela.
Morte non mi ghermire
ma da lontano annùnciati
e da amica mi prendi
come l'estrema delle mie abitudini.

Meghalni,
nem a halál kaszája alá zuhanni.
Meghalni, tudván
nincs csodálatosabb út a halálnál.
S a legutolsó percben is vidáman
várni jöttét, mintha egy állomás
óráján lesnénk, csigalassúsággal
mint múlik az idő.
A halál hűséges menyasszonyunk,
ki hűtlen szeretőnk helyébe lép:
kedves legyen szívünknek, ne titokban
szökjünk vele.
Oly gyakran búcsú nélkül
vágtunk neki az útnak!
A percben melyben időtlen
birodalmadba lépünk,
s emlékünk szárnyra kélve
eltűnik, óh, Halál,
engedd, hogy a világtól
búcsút vegyünk, az útról visszanézzünk.
Legyen nyugodt a végső,
a mérhetetlen lépés.
A gondolatra, hogy mint héja csap rám
a halál, jeges iszony fojtogat.
Óh, Halál, jöttödet
szelíden súgd meg, messziről üzend,
s barátként vígy magaddal,
légy megszokás, mely többé nem hagy el.