Cardarelli, Vincenzo: Attesa

Oggi che t’aspettavo
non sei venuta.
E la tua assenza so quel che mi dice,
la tua assenza che tumultuava,
nel vuoto che hai lasciato,
come una stella.
Dice che non vuoi amarmi.
Quale un estivo temporale
s’annuncia e poi s’allontana,
così ti sei negata alla mia sete.
L’amore, sul nascere,
ha di quest’ improvvisi pentimenti.
Silenziosamente
ci siamo intesi.
Amore, amore, come sempre,
vorrei coprirti di fiori e d’insulti.

Ma, amikor vártam rád
nem jöttél.
Tudom, hogy távolléted mit sugall nékem,
távolléted, amely
mint egy csillag lázongott
az általad hagyott űrben.
Azt tudatja velem, hogy nem akarsz szeretni.
Mint egy nyári vihar mely jelzi jöttét, majd továbbáll,
szomjamnak megtagadtad magad.
A szerelemnek, még a kezdet kezdetén,
vannak ilyen hirtelen bűnbánatai.
Csendben megértettük
egymást.
Szerelem, szerelem, szerelem mint mindig,
virágokkal és sértésekkel szeretnélek elhalmozni téged.